Tanulmányok Pápa város történetéből

1936-ban négy harang került a tornyokba. A harangokat (Diák harang, Revíziós harang,
Szalóky harang, Gyenes harang) Seltenhoffer soproni harangöntő mester öntötte. A második
világháború végén, 1944-ben háborús célra elrekvirálták a templom két harangját, amelyeket
sokkal később, 1986-ban, „a harangszentelés 50. évfordulóján pótolt a gyülekezet egy 400 kgos,
s egy 80 kg-os haranggal.” 113
Visszatérve az egyház egyéb munkaterületeire el kell mondanunk, hogy az I. világháború s
különösképpen az utána következő idők, a forradalmak, Trianon s a gazdasági összeomlás
nagy megrázkódtatást jelentett a gyülekezet számára is. Csak a lelkipásztor, a presbitérium s
az egyre tevékenyebb Nőegylet volt képes a lelki kiegyensúlyozottságot biztosítani. Egy
eseményről azonban külön is meg kell emlékezni. 1919 március végén, a proletárdiktatúra
idején „kommunista mintára egyházi tanácsokat akartak szervezni Pápán is.” 114 A kollégium
tornatermébe összehívott provokatív „népgyűlés” azonban Kis József lelkész, dr. Horváth
József teológiai tanár, Dr. Kőrös Endre nőnevelőintézeti igazgató s lic. Rácz Kálmán
gimnáziumi vallástanár bátor hitvallása nyomán kudarcba fulladt.
A lelkipásztori szolgálatot, a templomépítési körútja során balesetet szenvedett s abba belehalt
Kis József után rövid ideig helyettesként Pongrácz József látta el, a Teológiai Akadémia
tanára, a könyvtár igazgatója. A móri lelkészségből Pápára megválasztott Ólé Sándor, kit már
templomépítési munkájáért méltattunk, több, mint negyedszázadon keresztül szolgálta az
egyházat, nemcsak virtuóz prédikációival, hanem olyan lelkipásztori magatartással is, amely a
döntéskényszeres, próbatételes időkben is kiállta az élet kihívásait. Végtelenül tragikus, hogy
ezt a nagyszerű embert, aki mindig bátor volt abban, hogy megfogja az üldözöttek kezét,
1954-ben valósággal elüldözték a gyülekezetből s a városból is. Ólé Sándor 647 gépelt oldalas
- a pápai református könyvtárban őrzött - önéletrajzi kézirata nemcsak egy hiteles lelkipásztori
vallomás-gyűjtemény, hanem olyan történelmi dokumentum is, amely méltóvá teszi
nyomtatott műként való megjelenését is. Az 1928-tól 1954-ig végzett munkássága, szociális
érzékenysége, írói elhivatottsága, kulturális szerepvállalása, főiskolai gondnoksága nemcsak a
gyülekezet, hanem a város egyik kiemelkedő vezető egyéniségévé avatta Ólé Sándort. Városi
emberként olyan történelmi örökség vállalója és továbbadója volt, amit a 19. és 20. századi
református értelmiségi elődök a Pápai Kaszinóbeli s Jókai-körbeli szellemi alkotásaikkal
alapoztak meg. - Természetesen elsőrenden a gyülekezetéért élt és munkálkodott. A Kis
József elkezdte belmissziói (Nőegylet, bibliakör, vasárnapi iskola, lányegylet, Keresztyén
Ifjúsági Egyesület, cserkészet, énekkar) szolgálatot nemcsak folytatta, hanem gazdagította is.
A lelkipásztori önéletrajz meleg hangon emlékezik meg a nő- és leányegyletről: „Ugyan mi
volt hát a célkitűzése a nőegyletnek? A szegény és beteggondozás. És mi lehetett volna
egyéb? Mert mit mond Jézus, mikor újra eljő: éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és
innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok.” 115 S megannyi elhivatott drága asszony és
leány adta oda életét erre a tiszta emberségre, eljárva a betegekhez, Irgalmas Kórházba, a
Református Szeretetházba evangéliummal, vigasztalással, csomagokkal, pénzzel, legfőképp
vidám, jó lélekkel. Ez a lélek sugallta az ifjakat a KIE-ben vagy a Márta körben s a cserkészcsapatban.
Az ezekben a tiszta lelki, szellemi műhelyekben felnevelődő fiatalok mentették
meg egyháznak az egyházat érett korukban 1948-1988 egyházpusztító 40 éve idején.
A pápai eklézsia helyi feladatai mellett Sopron reformátusságát s a celldömölki fiókegyházat
is gondozta. 1929-ben Sopron, 1936-ban Celldömölk önálló egyházzá vált. Ebben az
önállósodásban Ólé Sándor lelkipásztornak is komoly szerepe volt. Mindkét eseményről
megemlékezik önéletírásában. Ólé Sándor a nyilas téboly idején az üldözötteket védte, sajnos
eredménytelenül. 1954-ben őt üldözték el, s őt sem tudta megvédeni senki sem. Dr. Kőrös
Endre a kollégium neves tanára, a nőnevelőintézet igazgatója, a Jókai-kör titkára, a Pápai
Hírlap főszerkesztője, író, műfordító, az I. világháború kitüntetett tisztje - zsidó származása
415