Tanulmányok Pápa város történetéből

kapujánál a hajdúk; s egy közülük állandóan a tiszttartó rendelkezésére állt. Fizetésük lovasoknak
és gyalogoknak egyaránt minden második évben „hét fertály” posztó, ingyen tűzifa,
egy kis rét használatukra. Ha az uradalom határain kívülre mentek, a lovasok napi 4 garast
kaptak. (A levélrészletben nyilván csak fizetésük egy részét említették.)
A fentebb már érintett szakigazgatási tisztviselők körébe sorolható (a mezőgazdálkodással e
jelentős bakonyi részeket birtokló uradalmak esetében mindenképp egyenrangú) az erdészet
személyzetének legmagasabb rangú tisztje, az erdőmester. 1744-ben Csákváron Csóti Nagy
János volt az erdőmester. 1746-ban újat fogadtak fel, s bár neki sem ismert teljes instrukciója,
Esterházy Ferenc utasításából tudjuk, hogy az erdőket s az ott folyó favágást is felügyelte,
utóbbit illetően a kivágásra szánt fákat maga Bittó József mutatta meg neki szolgálata
kezdetekor. Ezeket az „erdő billeggel” 41 megjegyezték, felírva, hogy hol és hány szál vágható
ki. A devecseri tiszttartó alá tartozott a noszlopi erdőispán (első említése 1740. december).
Pápán és Kúpon jáger szolgált (első írott adatunk 1752-ből, illetve 1753-ból származik).
Megkülönböztettek emellett „fácános jágert” is, feltehetően a vadaspark őrét nevezve így,
1753-ban.
E korai időszakból a szőlőtermesztés, borgazdálkodás irányító központjából, Devecserből ott
szolgáló pintérről van tudomásunk már 1748-ból.
A különböző uradalmi alkalmazotti rétegeket vizsgálva a számadásra kötelezetteket felügyelő,
illetve az uradalom számvitelét intéző tisztviselőkről fontosságuk miatt is külön kell szólnunk.
Természetesen az officiales körébe tartoznak, szerepük az árutermelés növekedésével együtt
növekszik. Különösen így van ez az 1740/60-as évektől, az árendák visszaváltása, a falvakkal
kötött conractusok censussal felváltott munkajáradéka, a majorsági gazdálkodás lassú kibontakozása
időszakában. 1740-ben már Pápán és Devecserben is van számtartó, az előbbit minden
esetben - például betegségekor - Bittó József helyettesítette. A rationista feladata - a készpénzés
természetbeni számadások vezetőjeként - az incassatio is: 1746-ban faluról-falura járva
végezték, a restanciák lehető behajtására is törekedve. 1746-ban, Nagy István számtartó
idejében már számtartóságot említenek Devecserben, sőt, Pápán már 1743-ban. Aligha
jelentett ez azonban kifejlett hivatali működést: jobbára csak az írnok foglalkoztatását értették
rajta. Exactorra, azaz a számadásokat ellenőrző számvevőre már 1741-ből, a számtartó
említését követő évből van adatunk. Azonban még például 1744-ben is a szempci Doboczky
László (Ádám provisor fia) censurázott: kérte a pápai számtartót és kasznárt azévi s előző évi
számadásaik benyújtására. A számadástípusok közül negyedéves számadás (összesítés)
említése, 1745-ből a marhák, a dominális és a kilencedből s tizedből származó bevételek
összesítésének feljegyzése ismert. A negyedéves számadások elkészítése 1740-re nyúlik
vissza, ahogy Esterházy Ferenc írta ekkor: „...hogy az Jobbágyok angerialiter kezdenek
füzetni, igen akarom, iob is ez az mod, hogy sem vagy haidut, vagy lovakat heiaban kitartani,
remenlem is ha bár csak egy Esztendeig igy Continualtatik, magok is iobban fogiak
szeretni...”. 42 S bár a gazdaság terjeszkedésével a hajdúk tekintetében, amint azt az előbb
láttuk, változott a megítélése, de a késedelmes számadások mindvégig gondot okoztak. 1753-
ban Bittó József egyenesen fizetésükből való levonással kellett megfenyegesse a negyedéves
számadások elkészítésében ismételten késedelmeskedő tiszteket.
A pénztár felügyelője (cassae inspector) tisztséget a pápa-ugod-devecseri uradalmak nem
állítottak fel külön a pénzügyi szervezetben. Azonban már 1743-ban pápai és devecseri kassza
is létezett. A számtartó kezelése alatt állottak, s állapotukról negyedéves számadásoknak
kellett volna rendszeresen készülniük.
152