Tanulmányok Pápa város történetéből

hadsereg parancsnokainak és főtisztjeinek kedvelt tartózkodási helye, már amikor kezükben
volt (Károlyi Sándor, Forgách Simon, Bottyán János, Andrássy István, gróf Eszterházy Antal,
valamint az ezereskapitányok).
Ezzel kezdetét vette Pápa történetének időben talán rövid, de megpróbáltatásokban,
szenvedésekben, pusztulásban bővelkedő szakasza: a háború hat esztendeje alatt a vár és város
nyolcszor cserélt gazdát: 1704-ben háromszor, 1705-ben kétszer, 1707-ben, 1708-ban, majd
1709-ben végleg a császári csapatok kezére kerül. Természetesen minden hatalomváltás
megannyi súlyos csapás és megpróbáltatás a lakosságnak.
Ennek a hullámzásnak két alapvető oka volt a Dunántúlon: egyrészt a felkelő csapatok
fegyelmezetlensége, zsákmányéhsége; másrészt a hadtápszervezet úgyszólván teljes hiánya. A
Dunántúlon nem sikerült megszervezni a hadbiztosi apparátust, a gyakori katonai vereségek a
megkezdett munkát többször megsemmisítették.
A pápai katonasághoz fűződik a szabadságharc dunántúli történetének súlyos következményekkel
járó eseménye, Pécs feldúlása.
Sándor László Pápáról már január 26-a előtt Veszprémbe ment, csatlakozott hozzá Zana
György az ottani katonasággal. Az útközben lavinaszerűen szaporodó sereg (állítólag 8000 fő)
előbb a bajai és a veresmarti sáncot vette meg, s hatalmas zsákmányra tett szert (kősó,
puskapor, fegyverek). Majd Pécs alá mentek. Sándor László, aki az egész had parancsnoka
volt, a város bántatlan hagyásáért - a város vegyes nemzetiségű volt, magyarok, rácok és
németek lakták - elfogadhatatlan és irreális követeléseket támasztott. Többek közt 50.000
rénes forintot, 2.000 pár pisztolyt, 2.000 köpenyt és csizmát, bocskort, egyéb ajándékokat
kívánt - 2 óra alatt. Közben a városból állítólag kilőttek (Thaly szerint a rácok), mire a kuruc
csapatok barbár módon megrohanták, elfoglalták, fölgyújtották és irgalmatlanul kifosztották
Pécset, miközben több száz lakost megöltek (1704. február 1.). A főok nyilván a kuruc
csapatok prédavágya volt, s mivel az eset megszakította Károlyi nem reménytelen egyezkedését
a rácokkal, következményét az egész Dunántúl megérezte. A rácok ettől fogva
rettegésben tartották a lakosságot, részben önálló akciókat vezetve, részben a reguláris
császári csapatok mellett működve.
Mivel az akció parancsa nélkül történt, és hátráltatta a Bécs elleni felvonulást, Károlyi vizsgálatot
indított Sándor László ellen, Bercsényi is elrendelte az ügy felderítését. Felelősségre
vonás azonban nem történt, bár Sándor Lászlót súlyosan el lehetett volna marasztalni az
esetért, amely komoly károkat okozott a szabadságharc ügyének. 47
A másik súlyos gond az ellátás szervezetlensége, ill. hiánya. A kuruc hadsereg magáról a
hadszíntérről élelmezte és látta el magát. Ez ebben a korban, főleg a 17. században Európaszerte
ismert volt. A hadellátásnak ezt a formáját, bármilyen következményekkel járt is a
lakosságra, a szükség indokolta. A Dunántúlon a kuruc hatalom nem tudott megszilárdulni s
megfelelő ellátószervezetet létrehozni. Távol a fejedelmi hatalomtól, pénz nélkül, az ellenség
szüntelen támadása közben erre nem kerülhetett sor.
De nehéz, majdnem lehetetlen határvonalat húzni a hadellátást biztosító erőszak és az egyéni
haszonszerzésre irányuló zsákmányolás között. Mert a fiskális birtokok, falvak, városok,
parasztok, kereskedők felprédálása, kifosztása, marhák elhajtása, bor elvitele, készpénz és
egyéb értékek kicsikarása, amit a források tanúsága szerint a tábornoktól kezdve a közkatonáig
szinte mindenki gyakorolt a hadseregben, orvosolhatatlan kórként telepedett rá az egész
kuruc hadseregre, minden negatív katonai, morális és politikai következményével. 48
130