Tanulmányok Pápa város történetéből

csabát - rendezett tanácsú várossá emelt, s így azok 1929-ben megyei városokká lettek. A
megyék száma 63-ról 25-re esett, köztük találjuk azonban a területek egy részét elvesztett, de
önállóságukban megtartott „csonka” vármegyéket, illetve a több megyéből „ideiglenesen”
alakított közös megyéket.
Az 1938., az 1940. és az 1941. évi területvisszacsatolások nyomán a megyei városok száma
69-re emelkedett, míg a törvényhatósági jogú városok száma 10-ről 20-ra. Köztük találjuk
Ungvárt is. Az 1918. előtt még rendezett tanácsú városként nyilvántartott, de kicsiny
települések a területvisszacsatolások után természetesen nem kapták meg a „megyei város”
címet. A 20 törvényhatósági város 1944-ben: Baja, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely,
Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Miskolc, Nagyvárad, Pécs,
Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Újvidék, Ungvár, Zombor. (Nem
került vissza Selmec- és Bélabánya, Pozsony, Arad, Pancsova, Temesvár, Versec.)
A város közigazgatása és önkormányzata
(1867-1945)
Az 1866-ban visszaállított - törvényszék nélküli - városi bizottság - tanács - Pápán Woita
Józsefet bízta meg a polgármesteri teendők ellátásával. Vid Károly lett a városi bíró, a
tanácsosok pedig Koller Ignác és Kerkapoly Emese. Ideiglenesen betöltötték a főjegyzői és
kapitányi tisztséget is. Ez az új városi vezetőség természetesen azon nyomban kérte a
törvényszék visszahelyezését a városba. Mindhiába.
Az új községi törvény szerint Pápa mint rendezett tanácsú város 1872. július 24-én
szerveződött újjá. Polgármesterré - említettük - Woita Józsefet választották. A kapitányi
tisztséget Czink János, a tanácsnoki rangokat Baráth Ferenc és Szvoboda Vencel töltötték be.
A főjegyző Nagy Boldizsár, míg az aljegyző Lamperth Lajos, az ügyész Körmendy Pál lett.
Pontosan leírták a vezető tisztségviselők feladatköreit. A kapitánynak például jegyzőkönyvet
kellett vezetnie intézkedéseiről, nyilvántartást a városi illetőségű lakosokról, a halálozásokról,
a hajdúk tevékenységéről, természetesen ellenőrizniök kellett a közrend betartását a városhoz
tartozó nagykiterjedésű területen is. A belügyminiszter 1903. évi 111.756 számú rendeletében
jóváhagyta a város címerét. Horváth Elek leírása szerint: „Kék mezőben, zöld talajon, egy
ferdén felállított ezüst pajzs előtt, mely keresztbetett zöld pálmaágat visel, Szent István első
vértanú diakónus ruhában, t.i. fehér ingben s arra húzott arany hímzésű és bojtú vörös
dalmatikában, a dicsőség fénykörével övezett födetlen fejjel, jobbra fordulva, kezét imára
kulcsolva térdepel, míg feje felett a megköveztetést jelző három kő, a pajzs jobb sarkában
ezüst félhold, a balsarokban pedig hat ágú csillag látható.” A város zászlaja: téglalap alakú,
mindkét átlója mentén vágott mezőben a szemközti háromszögek fehér, illetve kék színűek.
A szóban forgó 1871. évi községi törvény a helyi közigazgatási bíráskodást is tartalmazta.
Városokban a közgyűlés által kiküldött közigazgatási tisztviselő, nagyközségekben a bíró és
egy elöljárósági tag ítélkezhetett az 50 forint értékig terjedő ügyekben. Másodfokon a
járásbíró, illetőleg a szolgabíró, a törvényhatósági jogú városokban a békebírók voltak erre
illetékesek.
Egy 1892. évi belügyminiszteri rendelet alapján kiadott városi Szabályrendelet előírta a város
lakosságának összeírását, mégpedig házszámok szerint, a lakosok születési évét, családi
állapotát, foglalkozását, illetőségét feltüntetve, valamint, hogy adózik-e, mióta tartózkodik
lakóhelyén. Nyilvántartásba kellett venni a külföldieket, akiknek három héten túli városi
tartózkodásához engedélyt kellett kérniök. Bejelentési kötelezettséget írtak elő az
újszülöttekről. A külterületen megszervezték az őrjárati beosztást.
247