Tanulmányok Pápa város történetéből

A Belsőváros 1732. évi örökös szerződésében a városi önkormányzatról jóformán nem is esett
szó. Gróf Esterházy Ferenc elsősorban a jogi-gazdasági természetű kérdéseket kívánta
szabályozni, a városigazgatás rendjét érintetlenül hagyta. Mindössze a szerződés 7. pontjában
tértek ki igazgatási kérdésre: a földesúr ebben „tellyes” hatalmat adott a tanácsnak arra, hogy
az „ízetlenkedőkkel”, engedetlenekkel szemben fellépjen.
Nagyon valószínű, hogy a városi önkormányzatot a földesúr ekkor még nem akarta korlátozni
működésében. Meghagyta azt a gyakorlatot és szervezetet, amely megszilárdult a 16-17.
században. A polgárság ugyanis a végvári korszakban is megőrizte rendi-igazgatási önállóságát.
A várkatonaság felett azonban önálló bíróság, az ún. seregszék ítélkezett. A seregszék
intézménye - a német katonai igazságszolgáltatás hatására - az 1560-as években terjedt el
Magyarországon. A jelentősebb végvárakban megszervezett hadi törvényszékek a katonaság
kihágási ügyeiben, bűnügyeiben, ritkábban birtokjogi és gazdasági ügyeiben ítélkeztek.
Ítéleteik ellen a kerületi főkapitányság hadiszékeire, onnan a helytartóság bíróságára lehetett
fellebbezni.
A seregszéki ítélkezésben a jogtudó hadbíró és az esküdtek vettek részt. A pápai várban pl.
1660. április 27-én ült össze a seregszék (Sedes Militaria Judiciaria), amely Takáts Pál
katonát, mint többszörösen visszaeső gonosztevőt, kötél általi halálra ítélte. Az ítélkezésben
részt vett Radovány István pápai vicekapitány, a végvár várnagya, hadnagya, zászlótartója, öt
vajdája és három lovas tisztje. A törvényszéken a vármegyét két szolgabíró és esküdtjeik
képviselték. A város nevében Kádártai György főbíró, Iharosfia Mihály és Komáromi
(másként Szabó) Ferenc vásárbírák ítélkeztek. 71
A belsővárosi önkormányzat a külsővárosi részek elszakadása után is megőrizte egyszerű
szerkezetét: az elöljáróságot a 12 tagú tanács jelentette, melynek élén a bíró (főbíró) állt. A
testület jelentőségét Bizvássy Pál városi jegyző 1780-ban, a bíróválasztásról írott versében így
fogalmazta meg: 72
„Az egyik kezedben a bíró pálczája,
ez lészen vétkeknek rettentő zablája,
más kezedben tartsad az igaz mértéket,
ad/d/ meg mindeneknek érdemlett béreket.
A 12 Tanács minden segítséged,
ezzel mutathatod minden vitésséged.
Híven is szolgálnak, csak szerettesd magad,
lészen győzelmed, mint lehet, s akarad.”
Az idézett jegyzőkönyvből azt is megtudjuk, hogy a bírót a földesúr jelölte (candidatio) a
tisztújításokon, ami 3-4 jelölt nevének közléséből állt.
A 18. századi tisztújításokon valószínűleg a polgárok szélesebb köre vehetett részt, hiszen a
bírón és tanácson kívül választottak még malombírót a városi malom felügyeletére és jövedelmeinek
kezelésére 73 , továbbá hadnagyot, aki a város általános rendjére, közbiztonságára
ügyelt, de gazdája volt a város használatában lévő rétnek is. Emellett felügyeletére bízták a
város kocsisát is. 74
Az örökös szerződésben említett vásári jövedelmeket a két vásárbíró szedte be. Ezen túl
ellenőrizték a piaci rendet (a piacon minden árusnak meghatározott helye volt), s a felmerülő
vitás kérdésekben igazságot szolgáltattak. A bírságpénzek egy része őket, másik része a városi
közpénztárat illette. A hadnagyhoz hasonlóan gazdaságirányítással is megbízták őket:
188