Tanulmányok Pápa város történetéből

intézkedés idejére. Ám ennek a valamiféle ideiglenes törvényhatóságnak a kapcsán aligha
gondolt bárki szeparatizmusra! Pápa e kettős központú vármegye egyik súlypontjának
számított évszázadok óta, ahol gyűlésezett a vármegye, és amely városban 1824-től az egyik
székháza is állt.
Az önkény rendszerének természetesen a behódoltatás volt a fő gondja, és nem az, hogy a
magyar mezővárosok amúgy sem egyértelmű jogi helyzetét és gyakorlatát aprólékosan
szabályozza. Így, bár Villax Antalt legtöbbször városbíróként említik, előfordul polgármesterként
is a városi jegyzőkönyvekben. Sőt, 1849. november 11-i kinevezésével hivatalosan
„városbíró és polgármester” lett, azaz új tisztsége mellett mintegy beosztásként meghagyták
polgármesterségét. Személye, ahogyan a további tisztségviselők többségének személye is, a
folyamatosságot jelentette a város vezetőségében. A „tisztikar” megújítása előtt a járási főbíró
bekérte a város tisztviselőinek, hivatalnokainak és szolgáinak névjegyzékét, valamint a város
gazdasági állapotának kimutatását. Jó alkalom volt ez számára a nemkívánatosnak ítélt
személyek eltávolítására, a feleslegesnek talált tisztségek, beosztások megszüntetésére és arra
is, hogy némileg lejjebb szállíthassa a díjazások összegét. 16
1853. február 5-én Kulcsár István megyefőnöknek a járási közigazgatási főbíró által közvetített
intézkedésére tisztújítást tartottak. „Pápa mezőváros tisztikara és képviselőbizottmánya”
ezúttal 33 fővel állt fel. 17 A tisztikart vagy a gyakorlatban használt szóval: a tanácsot 14
személy alkotta, élén a városbíróval, aki Villax Antal maradt. (A polgármesteri cím ettől
kezdve hiányzik a jegyzőkönyvekből.) További 6 személy, Bischitzky Miksa, Fóris Mihály,
Kiss István, Könczöl János, Pakrócz Ferenc és Polgár János tanácsosi kinevezést kapott újból,
ők ugyanis addig is tanácsosok voltak. (A tanács 1851-ben még 12 tagú. Elvben 1852-ben is,
de közülük 4-en a tanácsüléseken nemigen jelennek meg.) 18 Szakhivatalnokok lettek, illetve
maradtak: Könnye Ferenc főjegyző, Osváld Dániel aljegyző, Fördős György és Gross Ignác
gyámnokok, Heckenaszt József pénztárnok, Rikotty Károly városi biztos, végül Hercz Ferenc,
aki a tókerti felügyelő és a szegények atyja hivatalát is betöltötte. A hivatalnokok fontosságát
aláhúzza, hogy közülük a főjegyző és a két gyámnok szavazati jogot is kapott a tanácsban, sőt,
a fő- és az aljegyző a felsorolásban a tanácsnokokat megelőzi. A bizottmány tagjaként 19 főt
nevez meg a jegyzőkönyv. Ők olyan személyek voltak, akiknek a nevével a tanácsülésekre
alkalmanként meghívott urak (néha: „meghívott képviselő urak”!) 19 felsorolásában nemegyszer
találkozunk 1852-ben, sőt, már 1851-ben is. Így Körmendy Dániel uradalmi ügyvéd,
Gitling Ignác fűszerárus, Baráth Sándor ház- és földbirtokos. 20 Bizottmányi tag Mayer György
nagykereskedő, gyárnok, Woita József építőmester, továbbá Czupor Horváth János földműves
és mások is. 21 Annak ellenére, hogy az illető személyek ezúttal nem választás, hanem behívás
útján váltak tagjaivá e szélesebb testületnek, a bizottmány 1853-ban történt újjászervezése a
város abszolutizmuskori történetének viszonylag jelentős fejleménye a közigazgatásban. A
bizottmányi tagokkal gyakorta kibővített tanács ülését egyszer „közgyűlésnek” írja a
jegyzőkönyv. 22
Az előbb említett meghívottak közt más neves személyiség is fel-felbukkan: Liszkay József
református lelkész, Kőszeghi József plébános, Vermes Illés járásbírósági elnök, Steiner Antal
uradalmi épületjegyző, Tarczy Lajos 23 és mások, 1852. június 12-én például 8 molnármester.
Azoknak az éveknek az igazgatástörténeti-hivataltörténeti fejleményeiről, amely évekből a
város jegyzőkönyvei elpusztultak, sajnálatos módon szinte semmit nem tudunk. Bizonyos
pedig, hogy 1854-ben valamilyen szabályozás történt, amire már előre utal az 1853-as
tisztújítás jegyzőkönyve, 24 és konkrétan említi a városbíró, a hivatalnokok és szolgák jogairól
és teendőiről alkotott községi rendszabályt az 1857. évi jegyzőkönyv. 25 De mint városunk
történetében annyi minden, ez a dokumentum sem érte meg a jelenkort. A történeti feltárás is
220