Tanulmányok Pápa város történetéből

tatai családi döntést követően a három, immár egybekapcsolódó pápa-ugod-devecseri uradalmat
Esterházy Károly vette kezelésbe, bár a jövedelemből a család más tagjai is évente
rendszeresen fizetett összeggel részesedtek. Ezt megelőzően azonban már az ifjabb Esterházy
Józseffel 1759-ben kötött zálogszerződést követően történtek változások az uradalmakban: ez
évben már Thanhoffer József a pápai prefektus (Bittó József elhunyt). 1761-ben, Esterházy
Ferenc tárnokmester birtoklása idejétől eltérően (viszont az 1762. évi szerződéssel megegyező
módon) a gesztesi domínium egykor őt illető része birtoklásban-irányításban elvált a pápaugodi
uradalmaktól: a korabeli feljegyzés szerint e javak többé már nem a pápai uradalomhoz
tartoznak, hanem Tatához. 63 Mindenekelőtt azonban Balogh Ferencnek az uradalmak élére
állítása nagy jelentőségű lépés a gazdálkodás fejlesztése szempontjából. (Az Esterházy Károly
működését, főként építtető tevékenységét vizsgáló szerzők általában Balogh Ferenc nevét is
említik, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy Fellner Jakabot ő ajánlotta a püspök figyelmébe.)
1762-ben Esterházy Károly a Pápa-Ugod-Devecser domíniumok élére régensévé nevezte ki a
korban nagy tekintélynek örvendő tatai prefektust, akinek már idősebb Esterházy József is
plenipotentiáriusi megbízást adott uradalmai irányításában, s akit szolgálatai jutalmául a
királyi tanácsosi cím elnyeréséhez is hozzásegítettek. 64 Bár közeli halála (1765) megakadályozta
gazdasági intézkedései teljes kibontakozását, de a gazdálkodás fellendítése szempontjából
ez a három év is alapvető.
Esterházy Károly már korábban is közelről ismerte Balogh Ferenc tatai gazdálkodását, 65 s
most teljes bizalommal várta pápai intézkedéseit: „sem inditóm, sem segétőm... [eddig nem
volt]. Már most ezek nélkül nem szűkölködöm egyben meg találom mind az kettőt.” 66 Már
1762-ben, Tatán átadott Baloghnak bizonyos „punctumokat”, melyeket ő maga állított össze
uradalmairól a jobb áttekinthetőség, megismerhetőség végett. Balogh Ferenc a maga szokásos
módján, személyes bejárással, aprólékos megfigyeléssel látott neki vállalt feladata teljesítésének:
„Kérdések tételeiben, hallásban, nézésben, és elmélkedésben még most is töltöm az időt,
világosodik mindazonáltal már elmém, és kezdek ideákat tenni mellyek mindazonáltal még
éretlenek.” 67
A korszak egészéhez hasonló módon, a tapasztalatra alapozott gazdálkodás tárul fel Balogh
Ferenc működésében. Ám éppen a 18. század derekától meginduló változások hatására,
amelyek az intenzív művelés elemeinek meghonosodását eredményezték, az új termelési
technológia megvalósításának feltételévé vált a gazdasági ismeretek színvonalának emelése. A
termelés átalakulásának ez a korszaka egyben az agrároktatás és agrárszakirodalom megszületésének
időszaka is, az addig csupán tapasztalatra alapozott gazdálkodás fokozatosan az
elméleti megközelítés felé fordult. E sajátos, átmeneti korban a század végére - Európában
elsőként - meginduló felsőfokú agrárszakoktatás, uradalmi szakemberképzés megelőző
formájának, ám ugyanakkor a régi módszer, a közvetlen megfigyelésből nyert ismeretek általi
felkészülés felhasználásának is felfogható a tatai uradalom különféle gazdasági hivatalaiban,
az egyes tisztviselők mellett Balogh Ferenc felügyelete alatt gyakorló, gazdasági pályára
készülő fiatalok jelenléte. 1763-ban Esterházy Károly számtartót kért egri püspöki jószágába,
s Balogh a pápai uradalom egyik birkásának fiát, aki már 3 éve practicáns volt Vadányi
számtartónál, javasolta „tanitványai közül”. 68 Esterházy püspök szerette volna, ha Balogh
Ferenc az egri uradalom vezetését is elvállalja, de ez nemcsak a távolság, hanem Balogh -
talán túlságosan is sok - egyéb megbízatása miatt sem volt lehetséges. Felajánlotta viszont,
hogy szívesen betanít valakit. Így érkezett meg 1763 tavaszán Esterházy Károly Ulrich nevű
klerikus (?) választottja Tatára. „Valami tsak eszemben jutott mindeneket meg mondottam
néki, magammal minden felé el hordoztam, és valami Szemünkben tünt meg magyaráztam” -
tudósította a földesurat Balogh. 69 Példája nyomán - Ulrich végül is számtartó lett a püspöki
birtokon - Esterházy az egri kasznárt, kulcsárt és „bauschreibert” (akinek azonban nemcsak az
157