Tanulmányok Pápa város történetéből

Bittó Ferdinánd jurátussal küldött a csákváriaknak parancsot egy határpert érintő kérdésben.
Fiát, Bittó Pált 1745-ben Rőth Sándor mellé adta jogot tanulni. Bittó József sógora, az említett
Doboczky Ádám őt „testvér Nénémtül való Attyámfia”-ként említette, biztosítva Bittót, hogy
Rőth mellett a fiú „Diaetán is experiálhat”. 34 Bittó Pál egyébként már 1741-ben tevékenykedett
az uradalomban: „szeptemberben Esterházy Ferenc ismételten Pozsonyba rendelte,”...
mivel az irásoknak rendbe valo vitelére szükségem van... 35 1748-ban Esterházy Ferenc
processusainak (pereinek) folytatásáról is vele üzent Bittó Józsefnek, s utasítására Pálhoz „köl
az dolgok folytatását rendelni.” 36
A szakigazgatási tisztviselők közül fontosságát tekintve a következő helyen a „geometra” áll
az uradalomban, bár itt a tatai domíniumhoz hasonló nagy vízrendezési munkálatokra nem
került sor. A század derekán, az 1750-es évek elején Maynzeck Henrik mérnök készítette el a
pápa-ugod-devecseri uradalmat számbavevő birtokkönyvek térképeit. 37 A két testvér, József
és Ferenc közt annak idején megosztott gesztesi uradalom contravertált területeinek felmérésében,
a telepítésekkel az extraneus földhasználattól eleső, a háborúk időszakát is átvészelt
népes községek és az új telepesek határvitáinak elsimításában, az új sessiók kimérésében is
bőven akadt feladata az uradalmi mérnöknek.
A tiszttartó (provisor) szerepköre igen összetett; magát a gazdálkodást irányító, legfőbb
tisztviselő. A birtok közigazgatási tevékenységében is tevékenyen részt vesz, így a falusi bírák
választásánál is. A nagybirtok jogszolgáltatását tekintve bizonyos értékhatárig általában ő ítélt
a jobbágyok egymás közötti pereiben. Szóltunk már a devecseri uradalom 1739-ben említett
tiszttartójáról (1740-ben Poór János töltötte be ezt a tisztet), s arról, hogy Ugod mezőgazdálkodása
gyakorlatilag nem különült el a pápai domíniumétól, 1745. évi adatunk alapján
egy személy töltötte be ezt a posztot. Legkésőbb Bittó József prefektusi rangra emelkedésével,
1750-től jelent csak meg a külön provisor az ugodi birtokon.
Nemcsak a termelés irányításával, hanem magával a mezőgazdasági termeléssel állottak
szoros, közvetlen kapcsolatban a kasznárok, akik a tiszttartó alá rendelt ispántól átvették a
szemesterményeket. 1741-ben Esterházy Ferenc is gabonakimutatást várt ispánjától: „Az
Kasznár maga Extractussát meg nem küldötte, azért külgye meg hogy tudhassam, mennyi
gabona legyen az Joszágban...”. 38 Pápán forrásaink először 1740 szeptemberében említenek
kasznárt.
Az ispánok már nem a tisztek, hanem az alkalmazottak körébe sorolhatók. Az allodiális gazdálkodás
kiterjesztésével számuk növekedett. A béresek, robotosok, bérmunkások felügyelői,
a különféle gazdasági munkák végrehajtásának ellenőrzői. Az Esterházy Ferenc kezére jutott
gesztesi birtokrész ispánja (1740 novemberében Nagy János volt a csákvári ispán; 1753-ban a
levelekben az új ispán Bittó József által készített instrukciójáról írnak) is a pápai provisorhoz
tartozott, külön tiszttartóról ott nem tudunk. 1742-ben Doboczky László Szempcről ajánlott új
ispánt: Kovács Mátét, Esterházy Ferencné korábbi csatlósát, aki „az után lett Szempczi
Sáffár...”, azaz az élelmezéssel, ellátással foglalkozó tisztviselő. 39
Lehet, hogy az ajánlottat pápai ispánnak szánták, hiszen ott csak 1743 decemberében említik
forrásaink ezt a betöltött posztot.
Az ispán munkafelügyeleti tevékenységét segítették - egyéb, főként őrzési feladataik ellátása
mellett - a hajdúk. A tatai uradalom közvetlen hatásának egyik első jeleként 1746 decemberében
Esterházy Ferenc megküldte Bittó Józsefnek a tatai katonák és hajdúk rendjét, hogy
Pápán is „vagy így, vagy még ennél is jobban, lehet talán föl állítani”. 40 Tatán 14 katona és 36
hajdú szolgált tizedesük vezénylete alatt. Szolgálatuk háromirányú volt: a lovasok a komáromi
postaállomástól levelet hordtak vagy vittek meghatározott helyre; őrséget adtak a vár
151