Tanulmányok Pápa város történetéből

kiadása, a város törzsvagyonának kezelése, a költségvetés egyensúlyban tartása, a rend
megőrzése, szakbizottságok alakítása és feladatköre stb. Az 1886. évi, a törvényhatóságokról
szóló 21. tc. a képviselők számát 48-400 között, míg a községekről rendelkező 1886. évi 22.
tc. számukat a rendezett tanácsú városokban 48-200 között határozta meg.
A városházát országszerte az illető város címere és zászlaja díszítette. Kapujában, jól látható
helyre kifüggesztették az önkormányzatot megtestesítő közgyűlések határozatait, továbbá
évente a legtöbb adót fizetők, a virilisek listáját, és az országgyűlési s a helyi képviselőválasztásra
jogosultak névsorát. Az országgyűlési választójogot - miként láttuk - szigorúbbra
szabták a helyinél, vagyis magasabb vagyoni cenzust állapítottak meg, mint a városi
képviselőválasztások során. Választójoggal bírt az a polgár, aki 2 év óta a városban lakik és
adót fizet. A tanárok, a művészek, lapszerkesztők, orvosok, mérnökök, tudorok, ügyvédek,
gazdatisztek, állatorvosok egyenes állami adóját a virilisek névsorának, illetve sorrendjének
összeállításánál kétszeresen számították, így előbbre kerültek. Ugyanakkor választható volt
minden városi illetőségű lakos, aki a 24. életévét betöltötte, ír, olvas és bír országgyűlési
képviselő-választási joggal. A választott szűkebb elöljáróság - a tanács - tagjai: a polgármester,
a rendőrkapitány, a tanácsnokok, a főjegyző, a főügyész, az ügyészek, árvaszéki ülnökök,
pénztárnok, számvevő, levéltárnok, orvos, mérnök.
Valamennyi város szabályrendeletben rögzítette a tisztviselők feladatkörét és munkakörülményeit,
nyugdíjellátását, a képviselők létszámát, de kiterjedtek azok a város életének
valamennyi területére. Így az utak használatára és tisztítására, a szegényügyre, a piaci, közlekedési
szakágakra, a közegészségügyre, a város vagyonának kezelésére stb. Törvényhatósági,
illetve képviselőtestületi gyűlést évente legalább kétszer tartottak. Munkáját azonban számos
bizottság segítette. A legtöbb városban működött a tisztviselőkből, valamint a köztiszteletben
álló, kellő szakértelemmel rendelkező helyi illetőségű lakosokból álló jogügyi, pénzügyi és
gazdasági, közegészségügyi, építészeti és szépítészeti, művelődési, sport, közlekedési és
egyéb bizottság.
A város első tisztviselője a polgármester volt. Ő elnökölt a közgyűléseken, sőt gyakran több
bizottságban is. Önkormányzati teendői mellett azonban rá hárult az állami közigazgatásból
eredő feladatok végrehajtásának irányítása is. Az ő személye testesítette meg a pártpolitikától
független városi igazgatás és a kormányzat hatékony, elsősorban a helyi érdekeket felkaroló,
gyümölcsöző összhangját, amire egyébként a korabeli polgármesterek kisebb-nagyobb sikerrel
ugyan, de határozottan törekedtek. Ebben persze segítette őket a városok általában gyorsan
erősödő polgársága, műveltségének emelkedése, öntevékeny, modern, civil társadalma, amely
a kitűzött célokhoz hatékony támogatást nyújtott.
A városok életében a rendőrkapitány a második embernek számított. Bár a főispán életre
szólóan nevezte ki, az 1886. évi 22. tc. 69. paragrafusa a közgyűlés, illetve a polgármester és
képviselőtestület felügyelete alá vonta. Számos bizottság tagja volt. 1919. végén azonban a
rendőrséget államosították, s ezzel megváltozott a rendőrkapitány korábbi státusa is, hiszen a
belügyminiszter ellenőrzése alá került.
A század végén a városok - immár megszerveződött civil társadalmuk támogatásával -
sürgették az önálló városi törvény megalkotását. Már az 1886. évi közigazgatási
törvényjavaslatok elfogadásának évében a nagybecskereki polgármester kezdeményezésére
megtartották a mintegy 110 rendezett tanácsú város polgármestereinek országos értekezletét.
1900-ban pedig Győrben a 24 törvényhatóságú jogú város első kongresszusát, amelyen
Budapest székesfőváros és Fiume is képviseltette magát.
245