Tanulmányok Pápa város történetéből

A Pápára látogató - hacsak nem hívják fel külön a figyelmét - ritkán kerül el a tókerti Dózsa
György utca egyik családi házába, hogy megtekintse a város legpompásabb helytörténeti
magángyűjteményét. Győry Endre és neje, Éva asszony hozták létre évtizedek munkájával a
felbecsülhetetlen értékű cserép-, textil-, viselet- és bútorgyűjteményt. Mintegy négyezer
tárgyat őriznek házuk különböző helyiségeiben, és szinte külön kiállítást rendeztek a
padláson. Tányérgyűjteményük a legszámosabb, 530 darabot számlált 1991. év decemberében.
A különféle törülközőkből is több, mint száz gyűlt össze. Legújabb tárgyegyüttesük a
századunk elejétől az 1960-as évekig tartó időszakból származó feliratos falvédők sorozata.
Jelenleg 130 darab található belőlük Győryék gyűjteményében. 162 Éva asszony gondosan
tisztítja az újonnan vásárolt-ajándékba kapott tárgyakat. A textíliákat - felhasználva ruhaipari
szaktanári, valamint díszítőművészeti szakkörvezetői ismereteit - maga restaurálja és szakszerűen
tárolja. A gyűjtemény tárgyairól folyamatosan leltárt vezet, minden tárgynak külön
leírókartont készít, amelyeken a legfontosabb adatok mellett a tárgyfotó is helyet kapott.
A Győry házaspár szívesen kölcsönöz tárgyakat gyűjteményéből a helyi múzeumok
kiállításaira. Textíliákból, „egy tisztes nő illő hozományának” míves darabjaiból 1987-ben
önálló kiállítást rendeztek Veszprémben, nagy sikerrel.
Győryék gyűjtőtevékenységének tisztelettel és őszinte elismeréssel adóznak ismerősök és
ismeretlenek egyaránt. Mert ez a gyűjtemény nincs bezárva, ezt a jószándékú érdeklődők
ismeretlenül is megtekinthetik. Így vált közkinccsé, ízlés- és gondolkodásformálóvá. A
tulajdonos pedig a hagyomány szolgálatába állva nevel. Tevékenysége jellemnevelő az ifjúság
számára. Szakkört is vezet, a foglalkozások egy részét a gyűjtemény tárgyai között tartva. Az
iskolás gyermekeknek példát ad arra, hogy felelősséggel lehet egy életen át másokért, egy
közösségért, örök eszményekért is dolgozni. Itt az ifjak megérzik a kötés erejét: kötődését a
családhoz, egy tágabb közösséghez, a szülőföldhöz, a hazához. Mert Győry Endréné tett
valamit, ami - Kölcsey szavaival élve - „nemcsak tett lett, hanem az is maradt.” 163
A századunk első felében még oly híres pápai népi mesterség, a mézesbábosság hagyományait
éleszti és fejleszti tovább Varga István cukrászmester. Neve immár bekerült a Guinnes
Rekordok könyvébe is. 1990 decemberében Párizsban, Szent Miklós ünnepén ő „írta rá” a
készítők nevét a világ leghosszabb mézeskalácsára. Az Európa és Amerika legnevesebb mestereit
felvonultató „Volt egy mézeskalácsvásár” című kiállításon a magyar nap rendezvényein
sokan megcsodálták mézesbábjait, külföldi riporterek sora készített vele rádió- és tv interjút,
fotóriporterek örökítették meg munkáját a bemutatón.
Pedig Varga István nem is a város szülötte. Családja a II. világháborút követő években
költözött Pápára a fővárosból. A fiú az utolsó pápai mézesbábos mestertől, Katula Gyulától
tanulta, illetve leste el a mesterséget. Még a gyertyaöntés fortélyait is elsajátította tőle.
Mézesbábos szakmai tehetségét Schéner Mihály egy veszprémi kiállításon fedezte fel.
Bábterveket rajzolt Varga István számára, s hamarosan tucatnyi mézesbáb készült, amelyekhez
Gyurkovits Tibor tréfás verseket írt. 1984-ben jelent meg a Pápai mézesbábos című könyv
a gyermekek és a játszókedvű felnőttek örömére. 164 Varga István hazai és külhoni kiállításokon
bizonyította szakmai tudását, díjak sorozatát elnyerve. Munkáit bemutatta a Nemzeti
Galéria és a Műcsarnok is. 165 Nemzetközi konferenciák, nagyszabású bálok résztvevői kapták
ajándékul Varga mester mézesbábjait, főként számtalan mintával díszített tükrös szíveit. A
Parlament fenyőfáját nem egy ízben az ő bábjai ékítették.
Varga István sajátos művészetét megosztja a fiatalokkal. Nem restell mézesbábos játszóházakat
tartani Pápán és hazánk sok más településén. 166 Általa talán újabb követőkre talál a
mézesbábos mesterség, nem vesznek el végleg a hagyományos formák és díszítésmódok, nem
hal ki egy kedves, Pápa népéletéhez sok szállal kötődő mesterség.
370