Tanulmányok Pápa város történetéből

város státuszának felszámolása ezzel fejeződött be, és ha rövid időre is, a járási tanács alá
tartozó helység lett. Mégis azontúl, hogy ez a választás az alapjaiban korábbról megmaradt
vezetést megerősítette és felbátorította arra, hogy további intézkedéseket tegyen a számára
alkalmatlan elemek eltávolítására és a hivatal ismételten panaszolt alacsony (130 helyett 106)
létszámának kibővítésére, történt néhány változás a város arculatán is. 201
Persze mindez korántsem olyan alapon következett be, hogy az MDP bábáskodásával létrejött
tanács vagy éppen annak egyébként passzivitás miatt bírált tagjai akár azonnal, akár később
előálltak volna valamiféle koncepciózus városfejlesztési tervvel. 202 Arról volt inkább szó,
hogy míg a különböző vállalatok tulajdoni helyzetének rendezése folytán a vágóhíd és a
jéggyár állami, addig a korábban megszerzett strand mellé az ingatlankezelőség, a vízmű és
más egyebek (pl. a temetkezési vállalat) a város kezére kerültek. 203 Az ezek nyomán normalizálódott
helyi költségvetés, valamint egyes beruházások központi támogatása lehetővé tette
bizonyos elkerülhetetlen feladatok megoldását a leromlott és elégtelen kommunális
létesítmény helyrehozatalában és bővítésében. Mindezt azért sem lehetett halogatni, mert a
lakosság ismételten követelte, hogy munkájáért, adójáért és ismétlődő terv-, valamint
békekölcsöneiért városias feltételek között élhessen. 204
A belső utcák állapotáról és az ingatlankezelésről tartott 1951. eleji beszámoló szinte
kiemelkedő teljesítménynek tekintette, hogy a helyi költségvetésből és a mintegy 600 ezer Ftos
tervhitelből 1950-ben, a cementhiány ellenére is 9.200 m 2 útpálya munkálatait fejezték be,
és ugyanakkor több helyütt járdát, hidat és egy apaállatistállót építettek; a közvilágítást
bővítették; rendezték a Fő teret; berendezték a Városházán a tisztiorvosi hivatalt, s nem
utolsósorban a régi romos lakások közül 45 helyreállítására is fordítottak 1 millió Ft
tervhitelt. 205 Az 1952. évi eredeti költségvetés 6,7 milliós keretét 7,8 millió Ft-ra bővítették,
és központi támogatást is igénybe véve kívánták az utakat és a járdákat tovább építeni. 206 Itt is
azonban, mint az más alkalommal is tapasztalható volt, nemcsak az oktatás, hanem az
egészségügy (mely különösen fontos lett volna a járványbetegségek miatt), sőt a szociális
problémák is meglehetősen hátra szorultak, vagy - mint a szociális otthon létrehozása - bele
sem kerültek a költségvetési tervbe. Nem véletlen, hogy a sajtó is csak olyan fejlesztési
eredményekről számolt be pl. 1953. elején is, mint a Kossuth-étterem megnyitása és egyik
vízvezetékcső felújítása. Természetesen egyidejűleg az egyes üzemek is végeztek bizonyos
fejlesztést (így lakásépítést is), ámde ezzel együtt is igen távol voltak attól, hogy a
lakosságban szüntelen feszültséget okozó valamennyi kérdést megoldják.
Állandó feszültségforrás volt a közellátás elégtelensége is, amely a legelemibb cikkekben is
(kenyér, hús és tej stb.) megmutatkozott. „Innen elviszik az árut Budapestre, ide pedig a
Duna-Tisza közéről kapjuk” - tették szóvá találóan már 1950-ben egy városi pártértekezleten a
hiány és a rossz áruterítés miatt a MEZŐKER rossz felvásárlási tevékenységét. 207 „Tény, hogy
a tej büdös és piszkos is, tehát joggal panaszkodnak a dolgozók” - állapították meg egy, az
egészségügy fogyatékosságaival is foglalkozó 1951. eleji városi tanácsi ülésen. 208 Majdnem
ugyanezt megismételték jó egy esztendő múlva arra a panaszra utalva, hogy „felsőbb
rendeletre... 3 %-kal csökkentetté/k/ a város tejkontingensét, hogy a kiemelt városok, és
elsősorban Budapest részére az előírt tejmennyiséget szállítani tudják”. 209 Ám ezúttal is
hozzátették azt, „ha ez így marad, számolnunk kell nagyobb méretű gyermekbetegségekkel”.
Egyes hiányzó élelmezési cikkeket úgy próbáltak meg pótolni, hogy pl. felülvizsgálták a Pápai
Húsipari Vállalat központi elosztóját, és elégtételképpen valamelyes (30-40 kg) húst utaltak át
helyi fogyasztásra. 210 Minthogy ilyen úton messze nem lehetett a problémákat megoldani, be
kellett érni a magyarázattal: „Városunk nem tartozik a kiemelt városok közé... nem mindenből
áll rendelkezésre... annyi mennyiség, amennyit... a szükséglet megkövetelne.” 211 Más kérdés,
hogy a lakosság számára ez okkal érthetetlen volt. Ezért is történhetett meg - mint arról egyik
297