Tanulmányok Pápa város történetéből

gyertyát, amit halottak napján égettek és adventben a hajnali misére menet, több szálat
egybekötve. 67
Ugyancsak a szökőkút közelében kínálta áruit a naptáros kikiáltó. Ékesszólással hívhatta fel a
figyelmet az 1840-es években az újonnan (1837-ben) felállított főiskolai nyomdából kikerült
pápai Közhasznú Kalendáriumra. 1838 decemberében jelent meg először, mindjárt 12.000
példányban. Hirtelen kelt népszerűségét bizonyítja, hogy az 1840. évre már 20.000 példányban
nyomták ki. 68
Szerkesztője a tudós fiatal professzor, Tarczy Lajos volt, aki a mulattató funkció mellett
oktató szerepet szánt a naptárnak. A Fazekas Mihály által szerkesztett, 1819-ben indított
debreceni magyar kalendárium nemes hagyományait folytatta Tarczy a pápai naptár összeállításakor.
69 Ennek szellemében jelentek meg e sorok az 1840. évre kiadott kalendáriumban:
„...A pápai naptár csak igaz ösmereteket akar terjeszteni; babonáknak s akárminemű
balgaságoknak soha hódolni nem fog, ha bár kárával történnék is ez... mi e kalendáriumot a
köznép azon részének szántuk, melly nem vaktörténetekre, hanem tiszta belátás után okos
meggyőződésen alapuló hiszemre támaszkodik.” Tarczy ezért a csillagászati részt Albert
Ferenc budai csillagásszal írattatta, és maga is jelentetett meg bennük ismeretterjesztő
cikkeket. Bár munkái alatt nem szerepel a neve, de a kortársak számára egyértelmű volt e kis
tanulmányok szerzőjének személye. Az 1840. évre megjelenő naptárban a kor technikai
vívmányait ismertette Gőzhajó, illetve Vasutak címszó alatt. A témához kapcsolódóan adomát
is közölt „Futkosy, jön a gőzhajó” címmel. A következő évre kiadott kalendáriumban a
korszerű tüzelésről, valamint a szemről és a szemüvegekről értekezett. A gazdasági
jegyzetekben praktikus tanácsokat adott a faültetésről, a tagosztályról, a jó szénakészítés
módjáról, a lencse- és borsótermesztésről. A pápai Közhasznú Kalendárium évente közölt
népdalokat, bordalokat, érzelmes históriákat (1841-ben Darvas Júlia és Böjti István
szerelmének szomorú históriáját Vízakna városából), hosszabb-rövidebb adomákat, verses
talányokat a szokott rovatok mellett.
Tarczy az 1840. évre készült kalendáriumban még hetente közöltetett időjárási regulákat. Bár
megjegyzést fűzött hozzájuk: „A pápai kalendáriom csalni és balgaságokat terjeszteni nem
akar: azért azon jövendölések, mellyeket abban a hetek után találtok, nem ámítások. Azok
mind igaz, tapasztalás s tudomány által bebizonyosodott szabályok... csak vigyázzatok ezen
szabályokra, vigyázzatok az időjárásra: meglátjátok, hogy rövid idő alatt hasznokat
veenditek...” A következő évi naptárban mégis elhagyatta a regulákat. Pontosságra törekedett
az országos vásárok közlésében is. A kiadó kérte az olvasót, hogy ha hibát talált volna vagy
valamelyik település időközben új vásárt nyert volna, közölje azt a pápai Református Főiskola
Könyvnyomtató Intézetével.
Bizonyára Tarczy igényességének köszönhető, hogy a pápai kalendárium folyamatosan közölt
verseket neves magyar költőktől. Kölcseytől a Zrínyi énekét, Bajzától a Boréneket hozta. A
naptár hátsó borítóját a pápaiak kedvelt kirándulóhelyének, a Somló várának metszetével díszítette,
a metszet alatt ismeretlen szerző Somló című versének négysoros részlete olvasható.
A pápai Közhasznú Kalendárium szórakoztató jellegének megfelelően a naptári részhez az
egyes hónapokat jellemző rövid rigmusokat csatolt. Így szól az 1840. év Télelő havához,
vagyis decemberre írt vers:
„Nosza hát vigan légy,
S jövő esztendőre kalendárjomot végy,
Fogadom, hogy ha a pápait megveszed,
Annyit mesél, magad halálra neveted.”
357