Tanulmányok Pápa város történetéből

környékbeli jószágait, és emiatt szolgái is elhagyták, ő „fejét asszonyáért im szerencsére
vitte”, elhagyta érte feleségét és gyermekeit is. Pápa ekkor gyakran ki volt téve a törökök
támadásainak, de ő megvédte a családot Ulomán bég ellen. Saját vagyonát elvesztette ugyan,
de úrnőjének és gyermekeinek megmaradt értékét, barmát, ménesét, juhait megmentette. Ám
amikor azok Debrecenbe költöztek, őt otthagyták, „mint egy szedett szőlőt”. Ennek ellenére
Pápa várának tatarozásán buzgón részt vett, „palánkját fölállítá, fonatá és sároztatá gyorsasággal,
azután az árokját is megásatá”. Mikor Török Bálint János fia újra Pápára jött, annak
ismét szolgálatába állt, és 1556-ban három vármegye (Veszprém, Vas és Sopron) munkaerejét
szerezte meg a város újjáépítésére. Naplóját már a Török-unoka idején írta meg és e sorokkal
zárta: „Csak az Isten tudnája előszámlálni... hasznos és jámborul való sok szolgálatom, halál
szerencsáján, vérem hullásával, veszödelmemmel és sok kárvallásommal az jó Terek Bálint
kmes uramtól fogva ez ideiglen, Terek István kmes uramig, ki nekem egyik kmes uram...”
Pápa 1543-as, fent is említett ostroma után Török Bálintné is megtekintette a romokat. 20
Bizonyára kapcsolatban volt az ugyancsak evangélikus Ungnad János császári generálissal, a
vár akkori parancsnokával. Róla többen feljegyezték, hogy a török bég közeledtének hírére
„az uri renden levőkkel éjnek idején a sitkei hegyre szökött ki, Istenre bizván Martonfalvayt és
a pápaiakat.” 21 Báró Ungnad János (1564) Jurisich Miklós után lett az ausztriai, vend és
horvát tartományok főkapitánya, majd a pápai vár parancsnoka. Egyháztörténeti vonatkozásban
tudnunk kell róla, hogy utóbb ő alapította meg az evangélikusok tübingeni és urachi
nyomdáját, melyek a szlovén és a horvát nyelv fejlődésére rendkívüli hatással voltak. 22
Ungnad különben már az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen is részt vett, szoros összeköttetésben
volt kezdettől fogva a lutheri reformációval, s a reformátor halálát maga a szász
választófejedelem tudatta vele. 23
Talán nem véletlen, hogy Gizdavics és Bálint pap pápai működése után - Dévai esetleges
ottlétét kivéve - három évtizeden keresztül fehér foltként jelentkeznek evangélikus prédikátorok
ismeretlen személyei. Egyetlen adatról tudunk még Török Bálint idejéből: Tóth
Ferenc református püspök csaknem kétszáz év előtti rövid közléséből. Eszerint Török rögtön
1536-ban hozott Pápára tanítókat, különösen Gesztesről, akik a reformációt sikerrel
terjesztették. 24 Ez a közlés annál feltűnőbb, mert úgy tűnik, közelebbről, mint Komárom
megyéből nem tudtak megfelelő tanítót vagy prédikátort szerezni. Az igényt azonban jelzi, bár
nincs adatunk arról, milyen mértékben terjedt az Ágostai Hitvallás ezen a környéken. Az
biztosra vehető, hogy a pápai vár őrsége és katonasága körében - főként Ungnad parancsnoksága
alatt - több híve lehetett a reformációnak.
Ugyancsak kevés, de mégis biztos adatunk van a nagy „éneklő reformátor”, Sztárai Mihály
pápai működéséről. Az egykori ferences szerzetes páduai tanulmányai után előbb a Mohácsnál
elesett Pálóci Antal zempléni főispánnak, majd Perényi Péternek lett az udvari papja. Rendfőnökével,
Kopácsi Istvánnal együtt vált a reformáció buzgó hívévé és egyik legeredményesebb
terjesztőjévé.
Reformációi pályája a déldunántúli hódoltsági területen indult meg. A Tolna megyei Laskón,
lelkészsége hetedik évében azt írta egyik barátjának, hogy már 120 egyházat szervezett, sok
összetűzése van a pápa embereivel, de mindenütt legyőzte, sőt „Tiszán, Száván, sőt a jeges
Kaukázuson túlra (ultra glacialem Caucasum)” űzte őket. 25
Tolna városában, ahol - Zoványi szavaival - „episcopus című esperesnek” gondolhatjuk már
őt, írta meg 1557-ben nevezetes vitairatát „Az Igaz Papságnac Tiköre” címen. E nagysikerű,
gúnyiratnak is beillő hitvitázó komédiát Huszár Gál 1559-ben ki is adta még a magyaróvári
nyomdájában. Címlapja végén ezt olvashatták néhány év múltán a pápai hívek is: „Azt is
megtalálod Atyámia keresztyén e kis könyvecskének végében, mimódon és főképpen mire
380