Tanulmányok Pápa város történetéből

Meglepetésünkre a budai pasák eddig kiadott levelezésében 167 a pápaiak ellen viszonylag
kevés panasz olvasható, ami arra utal, hogy katonái a hozzá hasonló jelentőségű végvárakhoz
mérve ritkábban portyáztak a megszállt területen. Ennek ellenére pápai katonák mind a 16.,
mind pedig a 17. században a jelesebb hódoltsági birtokfoglalók közé tartoztak. 168 (Számoltak
velük hódoltsági adóbehajtóként és jószágkezelőként is. 169 ) Ezzel (is) magyarázható, hogy
Fejér megye déli részét a 17. században nagyobbrészt a Pápán ülésező Veszprém vármegyéhez
csatolták, s részben itt intézték a hódoltság mélyén fekvő Tolna megye ügyeit is. 170
A végvári élet néhol színes, néhol drámai, néhol kifejezetten tragikus mindennapjainak
részleteibe - a török-magyar érintkezés, a párviadalok, a lesvetések, a sikeres és sikertelen
portyázások, a raboskodás, a sarcolás és szabadulás stb. leírásába - itt nem mélyedhetünk bele.
Az olvasót a megfelelő szakirodalomhoz, még mindig elsősorban Takáts Sándor immár közel
egy évszázados tanulmányaihoz utalva 171 ehelyütt csupán egy 1579. évi jegyzék ismertetésével
illusztráljuk, milyen vádakkal illették a pápaiak a környékbeli törököket, illetve a
törökök a pápaiakat:
Március 15-én a fehérváriak elvitték Szily Márton két szervitorát: Jánost és Istvánt.
Március 25-én ugyanazok megölték Majos Lőrincet és Mihályt.
Április 10-én török portyázók elvittek négy személyt: Cserbeg Istvánt és Gergelyt, Posgay
Mihályt és Lázárt.
Április 30-án ismét három személyt: Kis Pált András nevű fiával és szervitorával, Péterrel.
Május 18-án megöltek két pápait: Pált és Gergelyt.
Júniusban két pápai jobbágyot fogtak el és vittek el Sabol faluból.
Július 18-án elvitték Pápay István két szervitorát: Gergelyt és Mártont, továbbá Szily István
Miklós nevű szervitorát megölték.
Július 21-én elvittek vagy megöltek (az állítmány hiányzik) egy Csonka István nevű
gyalogost. 172
Mindezzel szemben a budai pasa 1579. július 1. körüli levelében az alábbiakat nehezményezte:
„Annak fölötte az tatai, győri, komáromi, palotai, bözpörémi [veszprémi], pápai,
kanizsai vitézök efféle ellenkező dolgoktul ugyan nem szűnnek meg: Tatából három úttal
Budához közel Hamza bék kastélyára rohantak, barmokat mind elhajtották, másszor ismég az
palánkra ütnek, kit megöltek bennök, s kit elvittenek, harmadszor hogy utat állottak,
azonközben kézben akadtak.” 173 A levélben említett második beütésre április 18. és 28. között
került sor; állítólag Zrínyi György kanizsai főkapitány vezetésével 200 pápai és tatai volt a
támadó. A magyarok Válhoz közel álltak lesben, mivel azonban a törökök idejekorán
értesültek a vállalkozásról, nem mentek rá a lesre. Végül Gesztes környékén került sor az
összecsapásra, török részről az adonyi (dzsankurtarani), a gesztesi, a váli és zsámbéki
helyőrség részvételével; több magyar fogságba esett és elesett. 174
Talán a szomszédos határbégek - a koppányi és a székesfehérvári - rendkívüli agresszivitásával
magyarázható, hogy Pápa tágabb térségében viszonylag gyakran került sor - a
magyar-török határ más pontjain elképzelhetetlen - már-már hadjáratra emlékeztető magyar
vállalkozásokra. Olyanokra, amelyek - valljuk be - valóban veszélyeztették a szavakban
mindkét fél által oly nagyra tartott békét, amit azonban a gyakorlatban egyik sem tartott
tiszteletben.
Az 1562. augusztusi isztambuli Habsburg-török békeszerződést megelőző 1561/1562. évi
összecsapássorozatot a veszprémi törökök kezdeményezték a Veszprém megyei Hegyesd
90