Tanulmányok Pápa város történetéből

illetve az egyik mészáros segéd szegődtetésének ügyében a városhoz fordult. 124 Előfordult az
is, hogy a földesúr maga gondoskodott arról, hogy az úriszéken tárgyalt, de a polgári közösséget
is illető per bejegyzésre kerüljön a városi jegyzőkönyvbe. 125 Az alkalmi súrlódások
ellenére egyébként sem szerencsés túldimenzionálni a földesúr, a birtokigazgatási apparátus,
illetve a városi tanács szembenállását és ellentéteit. Nemcsak azért nem, mert - mint
említettük - az utóbbi állandó képviselettel rendelkezett az úriszék mindkét formájában, hanem
azért sem, mert (például a robotterhek szétosztása révén) maga a tanács is mintegy ispáni
feladatok ellátására kényszerült. Vagyis: bizonyos, korlátozott mértékben ez is beletagolódott
abba a földesúri apparátusba, amellyel - más oldalról - megannyiszor összecsapott. 126
A céhtagok közti ügyekben, úgy tűnik, valamennyi céhnek volt bíráskodási joga; ítéleteik
ellen vagy az úri-, vagy a városi székhez lehetett fellebbezni. (Ez utóbbi lehetőség más
úriszékek anyagában nem figyelhető meg.) Kerülhetett az úriszék elé eredetileg protestáns
egyházi bíróságnál kezdett per is, hiszen ez a fórum főbenjáró ítéletet nem hozhatott. 127
Természetesen más, az előbbiektől elkülönült bírósági szervezet (seregszék, főkapitányi szék
stb.) alá tartozott a végvári katonaság is. 128 A pápai seregszékről egyelőre keveset tudunk. 129
Miként Győrben, valószínűleg itt is voltak helyi polgár tagjai is 130 - mint látni fogjuk, a
magyar katonaság és a polgárság szorosan együttműködött egymással az élet legkülönbözőbb
területein 131 -, s a földesúr akkor is nehézkesebben indíthatott eljárást a vitézlő rendhez
tartozó személy ellen, ha éppen ő volt a főkapitány, sőt akkor is, ha a katonák egy része
feltehetőleg az ő telkén lakott. Időhaladtával egyre növekedett a Pápán letelepedett nemesek
száma, akiknek természetes jogszolgáltatási fóruma a nemesi vármegye törvényszéke volt.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy helyi fekvőségeiket egymás közt ezek is a városi tanács előtt
idegenítették el, zálogosították és cserélték. 132
A pápai tulajdonviszonyokban egyelőre nem tudunk eligazodni. A település végvárrá válása
előtt a telkek túlnyomó része nyilvánvalóan a földesúr tulajdonában lehetett, a 16-17. századra
viszont a jelek szerint sok fekvőség átkerült az itt élő nemesek, katonák, az egyház, sőt
jobbágysorúak kezére. Ez a folyamat, úgy tűnik, nem a földesúr ellenére, hanem annak aktív
közreműködésével zajlottt le. Bármily szegényes is ide vonatkozó anyagunk, feltűnően sok
olyan oklevelet találunk, amelynek erejével a földesúr bizonyos érdemekért ajándékba vagy
pénzért (vagy a kettő kombinációjával) átengedett házat vagy más ingóságot, illetve hogy
mentesítette azt a neki járó szolgáltatások alól. 133 (Ennek az ellenkezője is előfordult: 1570-
ben maga a földesúr vásárolta meg az itteni kapitány kertjét és majorját. 134 )
A végvár: funkciói és lakói
Szapolyai János földesúr 1510-ben egy olyan jobbágytelket ajándékozott a pápai
plébániatemplom Szűz Mária-oltárának, amely a várostól nyugatra terpeszkedő Széles tóra
nézett. Vagyis: akkortájt a város nyugat felé nyitott volt, s a tó még fontos városképszervező
szerepet játszott. 135 Az 1543 júniusában tiszttartónak ide érkezett Martonfalvai Imre deákot
viszont a következő kép fogadta: „Fölsieték Pápára, meglátám, az várat pusztán találtam,
városát épületlen. Mint olyan hertelenséggel, amivel lehete, kezdém várát megtakarni és
várasát raggatni és támogatni az palánkot; hol bedőlt, s hol kidőlt.” 136 1543-ban tehát már
palánk fogta körül a várost - s zárta el egyben a tóra nyíló kilátást -, ám gyenge állapotban
volt, következésképp valamikor 1510 és 1543 között, de nem az 1543-hoz közeli években
épülhetett. Mohács előtt nemigen volt ok itt palánk-építésre, utána viszont - mint láthattuk -
annál inkább. Sajnos a közelebbi időpont meghatározásához nem sokkal visz közelebb
bennünket az, hogy Thurzó 1528. évi beiktatásánál Pápát várként említik, 137 hiszen az erről
beszámoló oklevél csak elnagyolt kivonatban maradt ránk, s maga Martonfalvai sem az egész
87