Tanulmányok Pápa város történetéből

302. MAKÁR JÁNOS: Kanizsai Pálfi János élete és munkássága. New Brunswick, 1961. 67.
303. Róluk vö. még: ZOVÁNYI J.: Lexikon i.m. 291-292. és 462.
304. Minderről meggyőződhetünk a már idézett művekből (Thury E., Tóth E., Makár J. /az utóbbi
részletesen elemzi Kanizsai Pálfi nézeteit/).
305. Czeglédi Szabó Pál nem kevesebb, mint 23 évig töltötte be az itteni lelkészi tisztet (1626-1649,
püspök: 1641-1649), szeli Luka György is eltöltött itt vagy 20 esztendőt rektorként (1627, 1632-
1634) és lelkészként (1649-1665, püspök 1655-1665). ZOVÁNYI J.: Lexikon i.m. 117. és 589.
306. Különösen az ellenreformáció támadásai idején (ld. alább).
307. A presbiteriániumusról: ZOVÁNYI J.: Lexikon i.m. 487-488. és MAKKAI LÁSZLÓ: A magyar
puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp., 1952. passim
308. THURY E.: 1908. 178-187., TÓTH E.: 1941. 49-53. és MAKÁR J. i.m. 31-52.
309. Azért fogalmazunk így, mert az e kérdésben „illetékes” nevelésügyi szintézistől is hiába vártuk a
16-17. századi protestáns iskoláztatás belső függési viszonyainak és azok változásainak tüzetes
leírását: A magyar nevelés története I. Főszerk.: Horváth Márton. Bp., 1988. 55-58., 64-70. és 91-
97.
310. Zoványi Jenő „sokallja” a kollégium minősítést, ő a triviális latin iskolák közé sorolja Pápát: A
magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Sajtó alá rendezte: Ladányi Sándor. Bp., 1977.
(Humanizmus és reformáció 6.) 367., vö. 430-431. 1595. jegyzet
311. KATONA I.: 1972. 68.
312. Az alábbiakban alapvetően A pápai kollégium története előadására támaszkodunk TRÓCSÁNYI
ZS.: 1981. 14-42. l., amely a kollégiummal foglalkozó korábbi szakirodalom (KISS E.: 1896. és
LAMPÉRTH G.: 1931.) eredményeit is hasznosította.
313. LISZKAY J. i.m. N o 11.
314. A diákok még szünetben is kötelesek voltak latinul érintkezni egymással. Ezt kijelölt megfigyelők
ellenőrizték, a szabály ellen vétőket megbírságolták.
315. Ehhez ld. még: THURY ETELE: A pápai reform. főiskola rektorai és felsőbb tanulóinak névsora.
A pápai ref. főiskola értesítője az 1903-1904. évről 1-33.
316. Klobusiczky Andráshoz, Lorántffy Zsuzsanna sárospataki tiszttartójához: Magyar Protestáns
Egyházi és Iskolai Figyelmező 7. (1876) 43., idézve: TRÓCSÁNYI ZS.: 1981. 34.
317. THURY E.: 1908.
318. BARCSA JÁNOS: A debreceni kollégium és partikulái. Debrecen, 1905. 12.
319. DÉZSI L. i.m. 348.
320. Vö. Magyarország története 1526-1686. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1985.
(Magyarország története tíz kötetben. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál. 3/2.) 777-788.
321. Maga Csáky László mondja az itteni pálos kolostor alapítólevelében (1638), hogy a városban csak
egy-két katolikus volt. Igaz, a pálos Historia Domus itteni evangélikusokról is tud, vö. KAPOSSY
L.: 1905. 168., MOLNÁR ISTVÁN: A fehér barátok Pápán. Pápa, 1942. 5.
322. THURY E.: 1908. I. 211. és TÓTH E.: 1941. 63-64.; Kanizsai Pálfi csak a jezsuita vezetéknevét
közli, teljes neve: Kecskeméti István, akit 1631 és 1633 között Nagyszombatból úgymond
„misszióba” Csáky mellé rendeltek. Catalogi personarum et officiorum provinciae Austriae II.
(1601-1640). Collegit et edidit Ladislaus Juhász. Romae 1982. (Monumenta Historica Societatis
Iesu- 125.) 636.
323. THURY E.: 1908. I. 264. és 268-270.
324. Nyilván az elpusztult Semlér falu területén levő külső temetőbe, amelybe miután 1660-ban a
plébániatemplom körüli temetőket elvesztették, a reformátusok temetkeztek. Vö. KISS I.: 1908.
123. és MRT 4. 203.
120