Tanulmányok Pápa város történetéből

tartozó, a tervben felsorolt több, mint 50 község, valamint kétszer annyi puszta és major
esetében. S a terv, a könnyűipar prioritásáról szólva, nemcsak nem riadt vissza bizonyos
üzemek korlátolt fejlesztésétől vagy hosszabb távon kitelepítésétől (Húsipari Vállalat, Vas- és
Fémöntő Vállalat), de új üzemek kifejlesztéséről (élelmiszer, cipő-, műszergyártás), sőt a
mezőgazdaság tulajdoni és művelésági szerkezetének átalakításáról (állami gazdaság, illetve
rét- és legelőterülete javára) is szólt.
Egyébként nem érdektelen megjegyezni, hogy jó egy év múlva az MDP-nek és a
Minisztertanácsnak a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozata alapján nemcsak
termelési bizottságot hoztak létre 1954 tavaszán a városban, hanem szakemberek és dolgozó
parasztok részvételével készítettek egy tervet is, amely a talajerő elhanyagolt utánpótlásától
kezdve az egyes szántóföldi növények és a zöldség-gyümölcs arányának megváltoztatásán át
egészen az állattartás- és tenyésztés mennyiségi és minőségi megjavításáig, valamint a
szakoktatás kiterjesztéséig több évre tartalmazta a tennivalókat. 253 A központi követelményekhez
képest sajátosnak, de ismerve a helyi viszonyokat egyáltalán nem csodálatosnak
tűnő, hogy a termelőszövetkezet fejlesztési kérdéseivel egyáltalán nem foglalkozott e tervezet
sem.
A tanács Építési és Közlekedési Osztályának terve viszont más szempontból is figyelemre
érdemes. Két, egymással összefüggő, de akkor még távlatilag tekintve egyként bizonytalan
körülménnyel is számolt. Egyik, hogy a „város... katonai gócpont is”; másik, hogy a
demográfiai viszonyok és a munkaerőszükséglet lehetséges alakulása alapján 1970-re mintegy
32.000 belterületi városlakót és (vidékről bejárókkal együtt) 8-10.000 diákot képzelt el Pápán.
Ezért több mint 2.200 lakás, néhány iskola és kollégium, továbbá színház, kultúrház, múzeum
és más intézményi építmények (kórház, rendelőintézet, sportstadion, fürdő, valamint üzletek,
piac- és állatvásártér) létesítését tartotta szükségesnek. Az építkezés dolgában meglehetősen
rugalmasnak mutatkozott a terv, mert részben a városközponttól távolabbra terelt átmenő
közutak nyomvonalától, részben az egyes városi utcák kiszélesítésétől és a műszaki
létesítményektől függően egyként helyet adott zártsorú vagy különálló, illetve többemeletes
vagy földszintes házak építésének. Említésre méltó még, hogy ez volt az első terv, amely Pápa
vasúti gócponti funkciójának bővítését, az állomás modernizálását és a város hálózati gázzal
való ellátását is tartalmazta. Sajátos módon azonban úgy tartotta, hogy „a város abban az
esetben, ha az igazgatási hovatartozását figyelembe nem vesszük, mint nagyobb központnak,
Győrnek az áramkörébe tartozik, különös tekintettel a közlekedési adottságokra és a fejlettebb
ipari viszonyokra”. Ez volt azonban az a terv is, amely pl. éppen az előzőekhez képest azzal
tette valószínűtlenné önnön megvalósítását, hogy a legtöbb anyagi eszközt igényelte anélkül,
hogy annak forrásairól akár a legkevesebb elképzelése lett volna.
A probléma azonban nem is ebben volt, mert tervezni, akár a lehetőségekkel számolva, akár
azok nélkül, szabadon lehetett, hanem abban, hogy nemhogy a terv egészét, de annak egyes
részleteit sem követte a város vezetésének mindennapi gyakorlata. Éppen ellenkezőleg történt.
Mindez persze nem valamiféle elfogultság vagy mulasztás okán, hanem főleg a helyi
vezetésen kívüli, központi, sőt távolabbi elhatározásokból magyarázható. Aminthogy
korábban az Elekthermax-üzem Pápára telepítéséről, éppúgy a két (Pápai és Dunántúli) textilgyár
egy mammutüzemmé való 1953. októberi összevonásáról is központilag döntöttek. 254
Igaz, hogy ezzel a Pápai Textilgyár lett az ország legnagyobb tarkánszövő textilipari bázisa,
melynek zárt vertikummá korszerűsítése és profilírozása nyomban nagy pénzeket emésztett
fel, mégis - mint egy 1954. eleji városi MDP értekezlet jegyzőkönyvéből kiderül - újabb
problémák sora jelentkezett, a gyártmányok minősége pedig visszaesett. 255 Az 1954 őszén
3.200 dolgozót foglalkoztató gyárral kapcsolatban arról számoltak be, hogy bár 8 független
szakszervezeti funkcionáriusa van, mégis kevés a „versenyagitáció”, a mozgalmi munka,
302