Tanulmányok Pápa város történetéből

A tanács kénytelen volt ismételten kikérni a polgárság véleményét. Az 1795. április 13-án
megtartott ülésen 96 polgár jelent meg. A szavazáson 50:46 arányban amellett foglaltak állást,
hogy a „választott személyek” közé háztulajdonnal nem bíró polgár is bekerülhet, ha különben
„értelmes és alkalmatos” a tagságra. 92
Bár e határozat feleslegessé tette, mégis elrendelték a szavazást, melynek eredménye jelzi, mi
is volt valójában az elégedetlenkedők célja.
Az előző listáról eltávolítottak két német polgárt (Bernhard Mátyást, Vinkler Fridolint),
továbbá az előzőleg megválasztott szószólót (Korporits Józsefet), helyükre megválasztották a
magyar Pósa Ferencet, Czink Jánost és a német Polhammer Györgyöt. Ezután szószólónak
megválasztották Kopff Antal ötvösmestert. A választási eredményt Orsolits Mihály bíró és a
jelenlévő 4 tanácsnok ellenvetés nélkül jóváhagyta. 93 A változások azt sejtetik, hogy a hatalmi
torzsalkodás hátterében nem etnikai, hanem személyi ellentétek húzódtak meg.
A belsőváros ily módon kialakított hivatalszervezetét a következő séma mutatja:
A vázlatos rajzból kitűnik, hogy a 18. század első felében még kezdetleges önkormányzat a
város gazdasági fellendülésével, népességének növekedésével, műveltségi szintjének emelkedésével
párhuzamosan egyre fejlettebb hivatalszervezetet épített ki. A hierarchikus szervezet
már bonyolultabb munkamegosztást követelt.
A szerteágazó feladatokat a városi főbíró megosztotta bírótársaival, a belső tanács a külső
tanáccsal, majd a helyét elfoglaló választott községgel. A 18-19. században a bírótól részben
átvették a pénzügyi (perceptor) a közrendészeti (hadnagy), a gazdasági-rendészeti (malombíró,
vásárbírák, mezőbíró, tókerti felügyelő), a gyámügyi (gyámatyák), a hadügyi (kvártélymester)
igazgatás teendőit.
A szervezeti differenciálódás-specializálódás fokozatosan felszínre hozta a szakszerűség
követelményét. A szakszerűséget kezdetben a jegyző képviselte, később viszont más, a
hozzáértést, jártasságot követelő tisztségnél (perceptor, gyámatya) is tetten érhető. A fejlődés
a jogi szakember megjelenésével (ügyész) éri el csúcspontját.
Az 1794. évi örökös szerződések és az 1795. évi önkormányzati reform - amely hosszú
évtizedekre meghatározta a helyi igazgatást - kétségkívül előmozdította a város fejlődését.
Ezentúl a város polgársága szélesebb körének biztosította az önkormányzati hatalomban való
részvételt, s még közelebb hozta egymáshoz a belső és külső városok amúgy is sok szállal
egymáshoz kötődő önkormányzatát.
Pápa is, mint az ország fejlett városai, egy újabb lépéssel haladt előre az egységesülő
városigazgatás útján.
193