Tanulmányok Pápa város történetéből

Hasonló helyzetet regisztrálhatunk a külvárosban: itt a felméréskor 84 telket vettek számba.
Ezeknek 90,5 %-a valamely belső telek tartozéka volt. Számuk a beltelkek visszavásárlásával
arányosan csökkent. 56
A keménykezű egyházkormányzó és földesúr törekvéseit örökösei is sikerrel folytatták. 57
Az ún. inscriptionalis telkek (házak) visszavásárlásával keletkezett ún. extracontractualista
telkekkel a földesúr saját belátása szerint cselekedett. Az uradalom érdekei szembekerültek a
város érdekeivel. Az érdekellentét 1769-ben került felszínre, amikor a földesúr urbáriumot
akart rákényszeríteni a városra.
A pápai lakosok terjedelmes panaszlevelet nyújtottak be a vármegyei úrbéri törvényszékre.
Ebben többek közt azt állították, hogy a földesúr nem elégszik meg 6 vendégfogadó jövedelmével,
ezért a szabad házakat is visszavásárolja és kocsmaként hasznosítja. Tisztjei a
kontraktuális kerteket házhelyek céljára osztják ki. 58 Legelőjük egy részét is felszántatták, más
részét az uradalmi árendás birkásnak adták használatba. A városi földeket évekkel ezelőtt,
amikor az összeírásukra sor került, elvették. 59
A lázadással párosult úrbéri harc csak 1786-ban jutott nyugvópontra, amikor a belsővárosnak
- megemelt évi taksa mellett - sikerült megerősíttetnie az 1732. évi alapszerződést. 60
A két nemzedéknyi idő alatt felhalmozott feszültségekre a földesúr is megoldást keresett.
1794. október 29-én gr. Eszterházy Károly a belső és külsővárosi extrakontraktualistákkal (a
korábbi szerződéseken kívül rekedt lakosokkal) is külön-külön örökös szerződést kötött. A
fundusokat mindkét esetben hozzácsatolták a kontraktualistákéhoz, s megszabták az évi
censust. Ezentúl a belsővárosiaknak az eddigi 1600 rhénes (rajnai) forint mellett 1258 forint
67 1/2 krajcárt kellett fizetniük, a külső városi lakosoknak pedig 1138 rajnai forint 84 krajcárt
az eddigi 1200 rhénes (rajnai) forinton felül. A szerződések a városok igazgatását is több
ponton szabályozták. 61
A zilált birtokviszonyok rendezésével, a városiak jogsérelmeinek részleges orvoslásával
kialakult jogviszony 1842-ig meghatározta a városlakók életét.
Városi önkormányzatok együttélése (1730-1795)
Az örökös szerződések megkötése után Pápa városa fokozatosan három önkormányzatra
különült el: a Belsőváros megőrizte integritását, róla azonban levált és a 18. század végére
önállósodott az Alsó- és Felsőváros.
A külvárosok elszakadása 1730-ban következett be. Ezt megelőzően az ott lakók mint
majorbeliek a városi magisztrátus hatósága alatt álltak. Ez nem csupán a kettős telekszerkezetből
levonható következtetés: bizonyíték is van rá.
A külvárosiak elszakadásukat ugyanis azzal indokolták, hogy az egyik utcában „ad tempus
rendeltetett” bírájukat a városi főbíró maga elé „citáltatta”, és az engedetlenség címén
„megkalodáztatott”. E szokatlan s megalázó cselekedetet „minyájan or/r/okra vévén”, az
elszakadás mellett döntöttek. 62
Jogtörténeti irodalmunk már régen tisztázta, hogy középkori városainkban vagy más zárt
településen a közigazgatási beosztás alapegysége az utca volt. 63
185