Tanulmányok Pápa város történetéből

Az Ótemplom ma Pápa egyik leglátogatottabb múzeuma. A műemlék-épületben 1972.
szeptember 20-án nyílt meg a Dunántúli Református Egyházkerület egyháztörténeti, egyházművészeti
és egyházi állandó kiállítása. A 18. századi templomi berendezési tárgyak (szószék,
Úrasztala, padok) szomszédságában a karzaton református népi szakrális tárgyak és
egyháztörténeti dokumentumok láthatók, míg a földszinten református egyházművészeti
anyagot: úrasztali és keresztelési felszereléseket mutatnak be. 111 A kiállított textíliák közül
gazdag díszítményeikkel kitűnnek az úrasztali kendők. Kettő közülük pápai, de a
gyűjteményben még tizenegy értékes helyi darabot őriznek. Belőlük öt a 17. századból
származik. A legkorábbi e század elejéről maradt fenn. A finom lenvászon alapra színes: kék,
rózsaszín (eredetileg piros), zöld, barna és ekrüszínű fonallal, fonott öltéssel, és szálszámolásos
technikával hímezték a mintázatot. A kendő közepére az Agnus Dei motívumot
varrták zászlóval és a vérét felfogó edénnyel. Körülötte négyszögben olvasható a felirat:
„ECCE AGNUS DEI, QUI TOLLIT PECCATA MUNDI IESU CHRISTE MISERERE
NOBIS” (Íme Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, Jézus Krisztus imádkozz értünk.) A
többi kendő fehér batisztból készült, arany, ezüst és fehér, valamint zöld selyemszállal
hímezve, kettő aranycsipkével szegélyezve. Sarkaikban lóhere és tulipán, gránátalma, csereág,
szőlőlevél és inda mintázatban gyönyörködhetünk. Az 1690-ben készült kendő felirata: ÉN
VAGYOK AZ IGAZ SZŐLŐTŐ. Megörökítették rajta az adományozó Botka Ferenc és
Babolcsai Magdolna nevét is. 1692. március 31-én „SANDOR SUSANNA HORVÁTH
MIKLÓS URAM MEGHAGYOTT ÖZVEGYE” ajándékozott egy a sarkain fiait önnön
vérével tápláló pelikán-motívumos, közepén: „ÉN VAGYOK AZ IGAZ SZŐLŐTŐ” feliratos
kendőt az egyházközösségnek. 112
A 18. századból nyolc pápai úrasztali kendő maradt fenn. - Valamennyit arany- és ezüstszállal
hímezték: a sarokban tulipán, fogazott szélű (sarlós) levél, gránátalma-lucág és cserfaág
váltakozik. Egy közös tőről hajolnak a közép felé. Rajtuk reneszánsz és keleti elemek
ötvöződnek helyenként már barokkosan, helyenként még törökös szerkesztéssel. 113 - Öt
kendőn megörökítették az ajándékozó nevét és az ajándékozás idejét is. 1700-ban Szigeti
Erzsi, 1721-ben Kádártai Mihály, 1740. március 29-én Sárközi István özvegye, Sándor
Zsuzsanna, 1758-ban Najd Ferenc özvegye nemes Papp Mária asszony, 1783-ban Pados
Ferenc özvegye Noszlopi Zsuzsanna adományozott „keszkenyőt” az Úr asztalához a pápai
eklézsia számára. Ez utóbbin középütt ez a felirat olvasható: „EGYETEK BARÁTIM,
IGYATOK ÉS RÉSZEGEDJETEK MEG SZERELMESIM; ÉNEK /EK ÉNEKE/ V.l.” 114
A gyűjtemény cserép bortartó edényei közül egy pápai keménycserép, 115 nyilván a múlt század
első feléből.
A pápai kőedénygyár - mint a városban nevezték még az 1900-as évek elején: „porcelángyár”
- az 1840-es években Bécsbe is szállított termékeiből. Termelése 1866 januárjában szűnt meg,
Városlődre költöztették felszerelését és munkásait. 116 Fél évszázad múltán dr. Lővy László így
írhatott a Pápai Hírlapban: „Az ezen gyárból kikerült edényeket most drága pénzen vásároljuk
meg, mint ritka régiségeket, pedig csupa kőedény.” 117 A gyár termékei közül több kőedény és
porcelántárgyat az Esterházy-kastély emeleti szárnya múzeumi állandó kiállításán láthatnak az
érdeklődők. Az 1960-ban létrejött Pápai Helytörténeti Múzeum - amely ma már Gróf
Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum - gyűjteményében közel 3 ezer tárgyat számlál a
néprajzi anyag a városból és a város környékéről. Itt őrzik a Tuczai - és Geiling mézesbábos
műhelyek eszközanyagát, Katula Gyula gyertyamártó- és gyertyaöntő felszerelését, Balla Imre
takács, Király István nyerges, Kummer Ferenc szitás, Nikodém Jenő asztalos szerszámait. 118
Rendkívül értékes a múzeum rézműves- és pipagyűjteménye. Olyan, a múlt század második
felében még országosan ismert helyi iparágról tanúskodnak, amelynek emlékét napjainkban
365