Tanulmányok Pápa város történetéből

kiadás részbeni fedezésére is - amelynek legnagyobb tételét az általános igazgatás képezte, s
ezt mindössze 12 %-kal követte a tanügy, aztán még ennél is kevesebbel a városfejlesztés és a
szegényügy, végül az egészségügy - ilyen segélyt használtak fel. 54 Az alapjában személyi
kiadásokat jelentő általános igazgatás (170 tényleges tisztviselővel és alkalmazottal, 75
nyugdíjassal és kegydíjassal, s végül a város különböző intézményeiben és üzemeiben
foglalkoztatott 39 tisztviselővel és alkalmazottal) részint az önkéntes távozások, részint az
1945. évi igazolásokat esztendőre követő 1946. évi B-listások miatti létszámcsökkentés miatt
- mint az az egyidejű jelentésekből kiderül - nem tudta maradéktalanul ellátni a rendkívüli
körülmények folytán megnövekedett feladatokat. 55
A szegényügy mellett, amelyet a városi közkonyha és egyéb intézményi keretek mellett
társadalmi úton (pl. gyűjtés és tömegszervezeti akciók, karácsonyi ajándékozás) igyekeztek
felkarolni, 56 ezekben az esztendőkben nem kis feladatot hárított a városi közigazgatásra a
közellátás ügye. Hiszen olyan akciókkal kellett számolnia, mint egy-egy felvonulás (pl. 1945.
november 1-jén a szakszervezet rendezett egy néma tüntetést az árdrágítók ellen). 57 A polgármesteri
időszaki jelentésekben szinte állandóan ismétlődnek az „élelmiszer elégtelenségéről” -
és még a stabilizáció után is -, az „árak emelkedéséről”, az „áruk eltűnéséről”, a fejadagok
kényszerű csökkentéséről tett megállapítások. 58 Olyan törekvéseknek is nyomát találni, hogy a
közellátás súlyos problémáján az ellátottak számának önkényes felemelésével kívántak
„enyhíteni”. 59 Szinte szenzációnak számított, ha pl. valamiféle külön só- (havi 15 dkg) vagy
olajkiutalásról értesülhetett a lakosság. 60 1946/47 hosszú, kemény telét külön is súlyosbította a
„lakosság tüzelőanyag-hiánya.” 61 A sajtó nemcsak a stabilizáció előtt szorgalmazta a
közellátás érdekeit is szolgáló terménybeadást és különösen a gyerekekre tekintettel a piaci
tejfelhozatalt, de még később is feltette a kérdést, miért „a hiány az üzletekben, hova tűntek a
közszükségleti cikkek?” Ugyanott „akasztófát” követelt (és állítottak is ilyent egy időre) a
kereskedelem vámszedői számára, és ismételte a divatos jelszót: „el a bűnös kezekkel a
Forinttól!” 62
Egyáltalán nem volt véletlen, hogy ilyen körülmények között, különösen a külterületeken „a
mezei lopások szaporodnak”, sőt télvíz idején még a várkerti fatolvajlások is oly gyakoriak
lettek, hogy a rendőrséget kellett mozgósítani. 63 A gondok sorát csak bővítette a „személy- és
vagyonbiztonság” elégtelensége, melyet a polgármester egyik jelentése „a rendőrség személyzeti
létszámának kevés voltára” vezetett 64 vissza. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik,
hogy a feladatokhoz mérten elégtelen számú és tartósan kapitány nélküli rendőrség nem is állt
mindig hivatása magaslatán, melynek egyként lehetett olyan - a kisgazdapárti lap által
megszellőztetett - oka, mint hogy volt nyilas kerülhetett be annak kötelékébe, vagy még
inkább, hogy a szakmai felkészültség figyelembevétele helyett a pártszempontok érvényesültek.
65
Már egyáltalán nem igazgatási és nem is rendőri természetű az a további, ugyancsak súlyos
probléma, amely a munkanélküliség növekedésével tárult a város elé. Egyszerűsítést jelentene
ennek olyatén felfogása, illetve magyarázata, hogy az újjáépített munkahelyek kisebb
mértékben szaporodtak, mint ahogyan Pápa 1945-re megcsappant lakosságának, aktív
dolgozóinak száma nőtt. 66 Ez a jobbára inkább 1946 tavaszától kezdődő, de a stabilizáció után
tovább erősödő munkanélküliség ugyanis üzemenként is meglehetősen eltérő volt. Az újjáépítés
ellenére is leginkább az építőiparban volt érezhető, bár ott is bizonyos ellentmondásokkal,
mert pl. 1946 áprilisában a sajtó arról panaszkodott, hogy a Pápa-Csorna közti vasút
építéséhez „a munka elvégzésére nem kaphatnak dolgos kezet.” 67 Ugyanakkor az szerepelt a
munkanélküliségre szüntelen utaló polgármesteri helyzetjelentésekben, hogy vannak olyan
ipari üzemek a város területén, amelyekben többen dolgoznak, mint a háború előtt. 68 Ilyen volt
pl. a Perutz Textilgyár, ahol a dolgozók létszáma 1947/48-ra meghaladta az utolsó béke-
283