Tanulmányok Pápa város történetéből

Csakhogy Kapucsi 1477-től mutatható ki pápai várnagyként 117 , azaz - hacsak Szapolyai nem
vette át Garai uradalmi tisztikarát - már akkor is övé lehetett Pápa. Ezt támasztja alá a Garai
birtokok 1478. évi összeírása. Ebben a somlyói és a cseszneki uradalom előfordul, az ugodi és
a pápai nem. 118 Talán még korábbra tehetjük, hiszen Kup faluról tudjuk, hogy már 1473-ban
Szapolyai István birtokában volt. 119 Így tehát valószínűsíthetjük, hogy Szapolyai még a
hetvenes évek elején jutott, feltehetően vétel útján, a pápai (és talán az ugodi) uradalmak
birtokába.
A fent idézett 1480-as adat más szempontból is elgondolkoztató. Mint láttuk, a század első
felében a Garaiak taxát, szó szerint rendkívüli adót szedtek, ami azonban mégis állandó
összegű, 160 Ft volt. Emellett természetesen fizethettek a polgárok rendes adót, censust is, bár
pl. a király, ha városaira taxát vetett ki, abba igen gyakran betudta a censust is. Annak idején
Garai a taxa ügyében közvetlenül levelezett városával, most közbeiktatódott a várnagy.
Pápának a Szapolyaiak részére három censust kellett fizetni, sőt a király is átengedte az állami
adót az uradalomból kedvelt hadvezérének. Végül a jelek szerint az uradalom kocsmáztatási
jogot is gyakorolt. Úgy látszik, hogy a magánföldesúri kézre került Pápán nőtt a földesúri
hatalom befolyása, és vele együtt a lakosság terhe.
A földesúri hatalom már a Garai időben megerősödött. Albert király 1439-ben Garai László
macsói bán Pápa mezővárosa „polgárai és jobbágyai” érdekében intézkedett. A valóságban a
földesúr hatalmát erősítette. Kiindult abból, hogy minden birtokos joga, hogy lopás,
gyilkosság, rablás és gyújtogatás kivételével jobbágyai felett maga ítélkezzen. Megtiltja ezért,
hogy más bírói hatóság a pápaiak ügyében eljárjon, és mindenki igazát a földesúr vagy
tiszttartója előtt keresse. Ha nem kapnának elégtételt, nem a „polgárokat vagyis jobbágyokat”,
hanem Garait vagy tiszttartóit kell perbe hívni. 120 Ez ugyan valóban országos jog volt, de Pápa
és polgárai a 14. században - mint láttuk - még az udvari bíróságok elé lettek idézve. A
hangsúly a polgárból a jobbágy felé kezdett eltolódni.
Természetesen a földesúrnak is érdeke volt polgárai gazdagodása, ezért más esetekben
igyekezett támogatni városát. Pápa különben is kezdett nagyúri mellékrezidenciává válni, ahol
olykor maga a király is megfordult. Zsigmond király 1401. október 29-én Pápán bocsátott meg
a lázadóknak. 121 I. Ulászló pápai tartózkodásáról már volt szó. Természetesen a földesurak is
nemegyszer felkeresték. 1485-ben Szapolyai Imre volt itt. 122 Öccse, István sem csak 1480-ban
látogatott ide, hanem élete végén, nádorként többször is. Pápán is halt meg 1499 karácsonyán.
123 Fiának, Jánosnak, a későbbi királynak Pápán tartózkodásáról is maradt fenn adat. 124
Úgy látszik, hogy Pápa vált a dunántúli Szapolyai-birtokok központjává, mert 1520-ban a
cseszneki uradalom királyi és hadiadójának feleslegét a cseszneki alvárnagy Teveli Bálint
pápai alvárnagynak adta át. 125
A földesuraknak a pápaiak számára megszerzett jogok között a legfontosabb volt a
harmincadmentesség. Ezt még Garai László szerezte meg 1439-ben unokatestvérétől, Erzsébet
királynétől. Eszerint a Pápa mezővárosi kereskedők, kalmárok, polgárok, hospesek, népek és
jobbágyok mentesek a határvámok (harmincad) fizetése alól. 126 Ez az adat nyilvánvalóan
mutatja azt, hogy a pápai kereskedők bekapcsolódtak a külkereskedelmi forgalomba, és ebben
földesuruk támogatását is élvezték. Ezt a kiváltságot II. Ulászló 1500-ban 127 és II. Lajos 1518-
ban 128 teljes vámmentességre egészítette ki.
Szapolyai János további támogatást nyújtott városának, ill. kézműveseinek. Mivel idegen
szabók jönnek Pápára, és szállásaikon űzik iparukat, majd elmennek, a helyi szabók kárt
szenvednek. Ezért a földesúr engedélyezi a pápai szabóknak a szabad céhalapítást, valamint
meghagyja a pápai vár várnagyainak és a város bírájának és esküdteinek, hogy a városban le
nem telepedett és adót nem fizető minden idegen szabónak tiltsa meg mestersége
54