Tanulmányok Pápa város történetéből

megerősítették birtokukban Ugod és Pápa várakat és tartozékaikat. A három birtok részei
Komárom, Fejér, Veszprém és Győr vármegyékben terültek el.
A birtokbejárás és a tényleges birtokbaiktatás 1721. április 3-án kezdődött. A gesztesi uradalom
caput bonoruma Gesztes vára volt, 13 amelyet a beiktatást végző káptalani kiküldöttek és a
király megbízottja elhagyatottnak találtak és tartózkodásra alkalmatlannak ítéltek, s így Kocs
községbe hívták össze a szomszédos birtokosokat, lakosokat (így például Tagyosról Csapó
István és Csetey János nemesek jelentek meg). A következő helyszín az ugodi domínium,
nevezetesen Ugod mezőváros volt, ahol az összegyűltek (köztük például a bödögei nemes
Horváth Ferenc és Antos Péter) jelenlétében április 9-én adták József és Ferenc tulajdonába a
lakott falvakat és pusztákat, elsőként emelve ki ezek közül a „jogsértő idők” óta rommá lett
Ugod várat és a hozzá tartozó Ugod oppidumot. Majd - a húsvéti ünnepek közeledvén,
Ugodról még 11-én este elindulva - április 12-én, nagyszombaton Pápa várában gyűltek össze,
ahol is megülték az ünnepet. Április 16-án itt is megtörtént a beiktatás a pápai uradalom
mezővárosai, falvai és pusztái birtokába, Veszprém vármegye alispánja, Fekete György és a
vármegyei törvényszék jegyzője, Sztankovánszky András jelenlétében. A három birtok közül
egyedül itt fordult elő tiltakozás a beiktatás ellen: először a bakonybéli bencés apátság apátja a
maga és a pannonhalmi főapát nevében, minden, a jövőben őket, mint szomszédos
birtokosokat érhető sérelem miatt. Továbbá Pápa oppidum nemes és nem nemes lakói közül
többen is ellene mondottak a birtokbahelyezésnek. Pápa városának és az Esterházy-földesuraknak
ez az ellentéte végigkíséri a századot. Gyökere a török időkre nyúlik vissza, amikor a
katonai szolgálat fejében a földesúri adók alól mentességet élveztek a praesidiánusok. Egy
évszázaddal korábban, Devecser és Ugod 1626. évi összeírásakor hasonló helyzetet örökítettek
meg a kamarai kiküldöttek. 14 Az „elegh puszta” devecseri vár alatt és a városban 105
ház volt, azokat „szolgalo emberek lakják, kiknek szeghin Nadasdi Tamas adott szabadságot,
hogy senkinek se adozzanak, s szolgallianak”. (A várhoz tartozó jobbágyok laktak azonban
Csajágon, négy házban.) Ugodon, a palánkkal kerített várhoz tartozó városban 80 ház volt,
lakosai „azok is Nadasdi Tamás szabadosai”. (A várhoz itt is tartozott néhány jobbágy, akik
Bél puszta földjét szántották Ugodnak.) Hasonlóképp hivatkozhatott a pápai contradictorok
többsége a „conditio liberrima”-ra, valamint többen a lakosok közül inscriptióra, zálogba vagy
árendába kapott házra. S bár a beiktatás a tiltakozás ellenére megtörtént, ez a küzdelem
folytatódott: a városi számadások uradalmi számvevő általi ellenőrzése, bor- és sóárulás, az
inscriptiók igazolásai mind ezt tükrözik, az oppidum lakói és az uradalom ellentétére adván
okot.
Gróf Esterházy József pályafutása az 1730-as években tetőzött: 1733 és 1741 között horvátdalmát
és szlavón bán, 1741-ben országbíró lett. 15 1731. február 10-én végrendeletet tett
egyetlen fia, az ifjabb Esterházy József (1714-1762) javára 16 . Eszerint majorátust létesített fia,
illetve bátyja, Ferenc elsőszülött fiúutódai számára. Úgy határozott, hogy ha fiának több
gyermeke lesz, azok között az öröklött semptei jószágot szét kell osztani. A majorátus az
általa vásárolt tatai uradalomra, az általa 1722-ben építtetett cseklészi kastélyra és Cseklész
városára (ez utóbbitól a borkilencedet és dézsmát a semptei uradalom jövedelmei közé
sorolva), a pozsonyi házra és pusztabirtokra, valamint játói ménesére és ingóságaira terjedt ki.
A testvér, gróf Esterházy Ferenc, 1711-től Borsod vármegyei főispán 17 , 1746-tól tárnokmester
is, először szintén az 1730-as években végrendelkezett. Az 1735. december 8-án kelt
testámentumban Pápa és Devecser uradalmakból s a gesztesi domínium neki jutott részéből
elsőszülött fia, Miklós (1711-1765) javára majorátust létesített. Arra az esetre, ha Miklós
örökölné a fentebb említett, idősebb gróf Esterházy József által alapított majorátust, akkor a
szintén az ő águkra szálló Semptét a következő testvérnek, az apja nevét viselő ifjabb
Ferencnek (1715-1785), a későbbi magyar udvari kancellárnak kellett átengednie. 18
146