Tanulmányok Pápa város történetéből

A századfordulóig a következő tanítók oktatták az elemista diákokat: „Csaby Karola 1878,
Kovács János 1882, Kis Mari 1886, Magda Emília 1887, Fülöp József 1890, Jilek Ferenc
1890, Hetesy Györgyi 1897, Cserkúti Sándor 1899, Deák Erzsébet 1899.” 105 Az 1868-i népoktatási
törvény elrendelte a kötelező népoktatást. A tanulók létszáma erősen megnövekedett.
Így a kiváló Halasy idejében már másodtanítót kellett 1876-tól beállítani Csaby Karola
személyében. Az ő lemondásakor, 1885-ben Kis Mari, Kis Gábor lelkipásztor leánya került a
helyére. 1890-ben Halasy nyugdíjba ment, s helyére a már 1888-tól helyettesként szolgáló
Jilek Ferenc lett 1890-től az iskola első tanítója, majd igazgatója. Ahogy Halasy István egy
korszakot jelentett a pápai elemi iskola életében, hasonlóan volt ez Jilek Ferenc kiváló
működésével is. Jilek tanító úr 1890-1929-ig oktatott és nevelt a pápai református iskolában
emlékezetes eredménnyel. 1891-től 50 évig volt presbiter, 1903-tól iskolaigazgató. Ahogy
erről már szóltunk is, 1896-tól ő volt az énekkar vezetője. - A másodtanítói állásról Kis Mari
1895-ben lemondott, helyére került Hetessy Györgyi. Távozása után 1899-1903-ig Deák Erzsi
lett a másodtanító. A tovább növekedő létszám 1897-ben harmadik tanítói állás szervezését is
szükségessé tette. Erre a tisztre Cserkuty Sándort választották, aki 1904-ig működött eme
hivatalában.
A lelkészlakásokról annyit, hogy a „régebbi paróchiákat a földes úr 1660-ban, illetve 1752-
ben elvette, kisajátította, átalakította vagy leromboltatta, ma nyomuk sem igen van” 106 írja Ólé
Sándor pápai lelkész 1931. évi jelentésében. Ugyanott olvashatjuk, hogy a mostani lelkészlakás
„1785-ben épült, de 1789-ben leégett s akkor újra építették.” 107
Már „1823-ban az egyház birtokában van két 1657-ből való aranykehely, egy ezüst, megaranyozott
fedeles kanna, melynek tetején egy vitéz áll, kis megaranyozott, sima ezüst tányér,
valamint 2 cintányér 1734. P.R.E. felírással s négy darab ón kanna.” 108 - 1886-ban egy ezüst
kehellyel, 1897-ben a Pulszky-serleggel (ezüst ötvös munka, felirata: Pulszky Ferencnek
emléke 1897. szeptember 9-én) gazdagodott az egyház.
A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma letétként
őrzi a pápai egyház tizenhárom darab arany-ezüstszállal hímzett, 17-18. századi terítőjét,
amelyek már a vizsgált korban az egyházközség tulajdonában voltak. A legrégebbi a 16.
század második feléből való, a legújabb 1783-ból. A neves pápai Sándor és Bottka család ősei
szerepelnek főként az adományozók között.
A város a századvégig megélte az 1809. évi francia betörést, az 1848-as szabadságharcot,
nemzetőrségek szervezését, a különböző retorziókat, majd a gazdasági és szellemi élet
fokozatos újraéledését. Az 1867. évi kiegyezés új perspektívákat nyitott a gazdaság s a kultúra
számára. A Pápai Kaszinó s a Polgári Kör mellett 1893-tól új szellemi toborzóhelyként
jelentkezik a Jókai 50. írói évfordulóján alakult Jókai-kör. Számos más egyesület is alakul, az
iparosodás új szegénységet is teremt. Az egyház iskolai szerepvállalása, gyülekezeti missziós
munkája mellett felismeri szegény- és beteggondozói feladatát újra, amelyben példamutató
munkát vállal magára a Nőegylet.
A huszadik század egyháza
1899-1901-ig ismét Németh István helyetteslelkészi szolgálatát vette igénybe a gyülekezet. Az
eklézsia Kis Gábor utódjaként 1901-ben Kis József teológiai tanárt választja meg lelkipásztorának.
Nevéhez fűződik az Ajkay-féle telek megszerzése, amelyre 1905-ben felépült az
új elemi iskola. Az ő idejében alakult meg a Leányegyesület, s működni kezdett a bibliakör s a
vasárnapi iskola. Gondozó-bizottságot hozott létre a lelki és anyagi feladatok szakszerű
végzésére. De legfőbb feladatának az új templom felépítését tekintette. Erre tette fel egész
413