Tanulmányok Pápa város történetéből

védműveket kell kapnia. Pontosabban: kellene, hiszen pénzhiány miatt az elvégzendő munkákat
a nagyszabású - és elfogadott - tervek megvalósítása helyett a palánk kijavítására, az árkok
kitisztítására és egy, a palánk mögötti, mellvéddel ellátott földhányás elkészítésére
korlátozták. 151 Egyes vélemények szerint a vár védművei valamikor a 17. században a keleti
oldalon némileg megváltoztak, új-olasz fülesbástyákat kaptak, s az egykori téglalap alakú
alaprajz hosszanti oldalai megrövidültek, 152 az ehhez szükséges munkálatoknak azonban nincs
nyoma a központi adminisztrációban.
Pápán az 1540-es évektől fogva állomásoztak részben vagy egészében a király által fizetett
zsoldosok, akik kezdetben csak kiegészítették a földesúr által felfogadott véderőt, majd
csakhamar teljesen kiszorították az utóbbit. 153 Ettől kezdve csupán királyi katonaságot
találunk benne, s immár csak az volt a kérdés, hogy költségeiken milyen arányban osztozott a
Hadi Tanács, illetve Ausztria, hiszen az osztrák örökös tartományok közvetlenül is részt
vállaltak eme, őket is védelmező dunántúli végvárak fenntartásában. (1550-ben például 300-
300 magyar huszár, illetve gyalogos fizetését folyósították ide.) 154
Leszámítva a közvetlen környéket (is) érintő háborúk időszakát, amikor Pápa helyőrségének
összlétszáma (mint például az 1552-ben) az ezer főt is megközelítette, az ún. „békeévekben”
jóval ez alatt maradt. Egy, a német birodalmi rendek számára készült kimutatás szerint („egy
magyar város sövénykerítéssel körülvéve, benne német és magyar hadi nép tartatik”) 1576-ban
450 magyar és német gyalogos, illetve 300 magyar huszár szolgált itt. A kimutatás éppen
számuk csökkentését célozta; a javaslat szerint a továbbiakban 250 gyalogos és 100 lovas
állomásozna a várban. 155 A 17. században általában 200-250 huszár, illetve gyalogos
(darabont, hajdú), valamint tucatnyi pattantyús, összesen tehát valamivel több, mint 400-500
fő húzott itt zsoldot. 156 Legalábbis papíron, hiszen 1659-ben a kimutatásokban jelzett 466 fő
helyett csupán 336 lovas- és gyalogos katonát, 157 a következő évben ennél is kevesebbet
regisztráltak a nem a mustramester eleibe szánt, helyi felmérések. 158 Bár a török kor folyamán
ideig-óráig képviseltette magát Pápán valamennyi, zsoldosként hazánkba vetődött náció - a
már említett németen, francián, vallonon (=belgiumin) és olaszon kívül a spanyol is 159 -, itt
megragadni csupán néhány német tudott 160 , vagyis a helyőrség - legalábbis a 17. század
kezdetétől fogva a török kiűzéséig - megmaradt csaknem kizárólagosan magyarnak. 161
A közhiedelemmel ellentétben a pápaihoz hasonló helyőrségek a háborúk közti időszakokban
nem úgy teljesítették alapvető feladatukat - a rájuk bízott országrész megvédését -, hogy a
török-magyar határnál feltartóztatták és visszaverték a mögöttük levő területek ellen irányuló
török támadásokat. Nem voltak elegendően, hogy minden utat és átjárót egyszerre és
rendszeresen ellenőrizzenek, s bármennyire jó kémszolgálattal rendelkeztek 162 is, minden
támadási szándékról természetesen nem értesülhettek idejében. Így történhetett például, hogy
a pápaiak és a veszprémiek 1570-ben csak Alsóörsnél tudtak a rablásra indult székesfehérvári
törökök elébe kerülni. 163 Mivel saját határaikat persze a törökök sem tudták lezárni - jóllehet
létszámfölényben voltak -, mindkét fél a másik területére igyekezett átvinni a háborút,
nagyjából ugyanazon céllal - hogy az ellenséges haderőt mintegy váraihoz szögezze és neki
kárt okozzon - és hasonló módszerekkel. Míg azonban a törökök általában csak nagyobb
egységekben vállalkoztak betörésre, a magyar végvári katonaság jelentős része - kisebb csoportokban,
néhányadmagával vagy egyedül - szinte állandóan a megszállt területen kóborolt.
Rabságba hurcolható, óvatlan török vagy szerb (rác) utasra lesett, 164 adót szedett és más
hasonló szolgálatokat teljesített az ott birtokos földesurak számára, 165 vagy egyszerűen és
ürügy nélkül fosztogatta az ottani lakosságot. 166
89