Tanulmányok Pápa város történetéből

Pápa város levéltára sajnos teljesen megsemmisült, így társadalmáról, gazdasági életéről csak
más forrásokban fennmaradt töredékes adatokból tudunk valamelyes képet rajzolni. Bizonyos,
hogy a város életét (és nagyrészt Veszprém megyéét is) azok a birtokos nemes családok
tartották kézben, melyeknek tagjai egyúttal a végvárak őrségében tisztként szolgáltak (Sándor,
Tallián, Bezerédi, Bottka, Chernel, Horváth stb.)
E réteg életére és magatartására tipikusnak tekinthető a ságfai Sándor-család története, akár
birtokszerzésüket, akár a megkísérelt áttérést a katonáskodó életformáról a polgári életre, akár
a visszatérést a hagyományokhoz a kuruc felkelés alkalmával nézzük is. 5
Ősük, György 1622-ben szerzett címeres nemeslevelet, s Pápán, a vármegyeház szomszédságában
kőháza volt. A következő két generáció jelentősen növelte a család vagyonát. A
századfordulón élt három férfitestvér jelentős szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban:
István pápai vicekapitány (felesége Festetich Krisztina), Ferenc (felesége Horváth Erzse),
nővérük, Judit Chernel Jánosné. Unokatestvérük, Mária Tallián Sándor felesége volt.
Mindennapi életüket ezekben az években elsősorban gazdasági ügyek töltik ki (zálogba adás
és kiváltás, eladás, kölcsönfelvétel, jobbágyfelszabadítás stb.). 6 Nem kis összegekről volt szó.
Sándor Zsuzsánna, özvegy iszkázi Horváth Miklós né (úgy látszik, a család bőkezű támogatója)
feljegyzése szerint a rokonságnak több ezer forintot kölcsönzött, Sándor Istvánnak pl.
pápai Marok nevű malma kiváltására 900, Sándor Lászlónak pápai házvételre 750 forintot.
Hogy mennyire nehéz volt megválni a katonáskodó, zsákmányt remélő életformától, azt
Sándor Istvánnak egy, a korban nem kivételes vállalkozása mutatja. Úgy látszik, ő is ki akarta
használni a spanyol örökösödési háború konjunktúráját, s beállt a nyugati hadszínterekre
toborzott Forgách Simon-féle lovas regimentbe mint kapitány. Ki is ment a birodalomba, de
már 1703 tavaszán, egészségi okok miatt leszerelt és hazatért. 7
A vár
Nemcsak Pápa városképét, hanem további sorsát is jelentősen befolyásoló objektum volt a
múltat idéző vár. Nem tudjuk, hogy miként érte meg a török uralom végét. Az alább közölt
1694. évi leírás alapján állagában még ép, de nagyon szerény berendezéssel ellátott épület áll
előttünk, amelyben emberek mintha nem is élnének, a leírás csak a múltról szól, a festmények
is inkább ezt sugallják. A szabadságharc alatti gyakori birtokosváltozások nyilván tovább
rontották állagát, Esterházy Antal 1707-ben szinte feljajdulva tesz szemrehányást Bottyán
Jánosnak, hogy „miért hányatja” a várat. 8 Heister viszont 1709-ben „erősen muniáltatja”
Pápát. 9 Persze nem tudjuk, hogy a bástyákról vagy a több emeletes várépületről volt-e szó? És
azután nyilván a pápai vár sem kerülte el a magyarországi kőépületek sorsát: a környékbeli
lakosság a kőanyagot elhordta építkezéseihez. Pápa barokk épületeiben sok olyan követ
találtak, amely a vár falaiból származik, hogy azután a 18. század közepén az egész építményt
felváltsa a pompás barokk kastély. Íme a vár 1694-es leírása:
„Anno 1694. die 14. mensis Decembris. Conscriptio Arcis Papensis.” 10
A fölső contignatioban, 11 amint az várban bemennek, az kapu fölül jobb kézrül vagyon egy kis
keskeny bolt, 12 abbul nyílik egy öreg boltos szoba, melyen vagyon az vár felől 13 két ablak, az
istálók felől is két ablak. Azon házbul 14 nyílik egy boltos pitvar, melyen vagyon egy ablak az
istálló felí, és egy ajtó az folyossóra, az vár piarca felí. Abul nyílik egy öreg boltos szoba,
melyen vagyon három ablak, melynek ketei vagyon az istáló felé, harmadik penig az vár
piarca felé; azon házban vagyon egy régi aranyozot rostélyos öreg ágy. Item 15 két közönséges
faasztal, az falon pedig contrafe, 16 egyék némőnemő német úrnak, másik penig szegén
126