Tanulmányok Pápa város történetéből

„karácsonyfát” és évi egy fuvart adott Pozsonyba vagy a Balaton mellé. A Bitva mellett az
uraság rétjén évi 1 napot kaszáltak, gyűjtöttek a gazdák. A zsellérek árendája 1 tallér (1 Ft 50
dénár) volt, s ha a földesúr ott utazott át, fogatot adtak.
Kajánföldének a falu megszállása óta volt contractusa, de ahogy megfogalmazták, ez annyit
jelentett, hogy „füzettünk és robotoltunk”. Egy gazda 5 Ft készpénz mellett 4 marhával öt,
mással összefogva tíz napot dolgozott. A megszálláskor fél és negyed telkeket kaptak.
Érdekesen rajzolódik ki a kérdőpontokra adott válaszokból a robot nagysága alakulásának
folyamata. Általánosnak mondható a nórápiak által megfogalmazott változás: Bittó idejében
szükség szerinti robot, Thanhoffer József alatt kevesebb szolgáltatás, majd Tóth István
irányítása óta heti 2 nap igás vagy 3-4 nap kézi erővel végzett robotos nap. Csót lakosai is úgy
emlékeztek, hogy „Bitto Joseffh Ur Tisztartóságának üdejében Kezdettek ioban haitani az
Robotra.” 96 Mindez egybevág azzal a képpel, amit az uradalom életének megszervezéséről, az
1740-es évektől a majorsági gazdálkodás kiépítésére irányuló törekvésekről - az értékesítési
lehetőségek javulásával összefüggően - felvázolhattunk. Jól látható a későbbi fordulat is a
haszonvételek visszaváltása, saját kezelésbe vétele irányában, az uradalom szerkezetének
megszilárdulásával, a gazdálkodás fejlődésének függvényében, együtt a pénzszolgáltatás
arányának növelését célzó próbálkozásokkal.
Esterházy Károlynak az urbáriumok adásának elhalasztására irányuló vagy legalábbis várakozó
álláspontját tükröző időhúzásra utaló magatartása 1767 elejére gyökeresen megváltozott.
Miután az új szabályozás bekövetkeztének elkerülhetetlenségéről meggyőződött, arra törekedett,
hogy ő maga adjon urbáriumot uradalmi alattvalóinak, a várható egységes szabályozásnál
talán az uradalom részére előnyösebb megállapodásokat kötve. Így az 1766. év elejét sürgős
contractuskötések jellemzik a szóban forgó birtokain: csak a fennmaradt szövegű urbáriumokból
is kimutathatóan 1767. január elsejei hatállyal urbáriumot kapott Gyimót, Csót, Teszér,
februárban Kovácsi, majd - még a márciusi vármegyei felmérést megelőzően - 1768.
januárban Gyömörő. 97
A csótiakkal és gyimótiakkal való megegyezésről Tóth István prefektus Esterházy Károlyhoz
intézett beszámolójából is értesülhetünk, a két község urbariális conscriptiója mellett. 98
Eszerint a két faluban a templom, az iskolamester és a notárius számára fenntartott fél s az
uradalom birkásának tartalékolt egy egész telek felett minden rendelkezésre álló földet
felosztottak. Az addigi fél telekkel bírók egész helyet, a fertályosok felet, az igaerővel
rendelkező zsellérek negyedet kérhettek. Kilenced szolgáltatását ígérték az irtások, valamint a
káposztáskertek és a kender után. Méhekből - mivel Esterházy Károly birtokain árendálta a
győri püspöktől a tizedet - kilencedet és tizedet is neki adtak a jobbágyok. Mindezen
termények Pápára szállítását és a kulináriák helyett 1 forintot és 12 nap kézi robotot, 25 dénár
kulinária-megváltást adtak, „mivel tehenkét és baromfit tsak tart.” (A házzal nem rendelkező
zsellérek az országosan egységesen 12 nap kézi erővel végzett munkát teljesítették.) Továbbá
egész telekre számolva 1-1 gazda Pusztagyimóton vagy Ácson 3,5 pozsonyi mérő őszi és
ugyanennyi tavaszi alá szántott, vetett, aratott, trágyázott, a termést Pusztagyimótra hordta.
Ugyancsak e két hely valamelyikén 2 szekeres boglya szénát betakarítottak és Pusztagyimótra
hordtak. S ott kazalba rakták. A réti berket irtották, tisztították. A gyimótiak másfél balatoni, a
csótiak egy balatoni és egy győri árpás fuvart végeztek. Egy tölgyfatőkét és egy másik fát
vittek a pápai fűrészmalomba, valamint 2 szál épületfát Pápára vagy Pusztagyimótra a
Bakonyból. A várhoz 2 öl tűzifát is szállítottak. Az özvegy zsellérasszonyok 4 font kendert
fontak meg, s Esterházy Károly Pápán tartózkodásakor a vár konyháján dolgoztak. A két
községnek csak negyedévi kocsmáltatása volt. A sört, égett bort (gabonapálinkát) és pálinkát
csak a földesúr árulhatta. Kötelességük volt hordókat és bort hozni-vinni Pápáról a csapokra.
A határbeli malmok után nem készpénzt, hanem negyedrészt adtak. Ha a földesúr az akkor
163