Tanulmányok Pápa város történetéből

5. sz. táblázat
A Belsőváros hadiadóterhei a 18. század közepén
Adózás módja Adózók száma Adóbevétel (katonai évben)
1756/ 1760/ 1756/57 1760/61
1757 1761 Ft kr. Ft. kr.
Személye után* 382 375 191 - 187 30
Mestersége után** 291 276 873 - 1380 -
Kereskedése
után***
- 5 -6 - 80 -
Dikális adó**** - - 633 10 618 11 1/4
Összesen 1697 10 2281 41 1/4
* Egy főre mindkét évben 30 krajcár esett.
** Egy főre először 3, másodszor 5 forint esett.
*** Egy főre 5 forint esett.
**** Egy dicára először 4 forint 22 krajcár, másodszor 4 forint 30 krajcár esett.
A kivetett hadiadó és az uradalmi cenzus a város saját éves készpénzbevételének a 20-30-
szorosát is kitehette, ami érthetővé teszi, hogy a város gyakorta fordult a vármegyéhez a
terhek enyhítését remélve. E terhek békés időszakban is nagyok voltak, de szinte elviselhetetlenné
váltak a sűrűn előforduló természeti csapások közepette, amelyek közé a korszak
embere beszámíthatta a háborúkat is (osztrák örökösödési háború, osztrák-török háború, a
napóleoni háborúk). 88
A Belsővárosra vonatkozó 1794. évi örökös szerződés az önkormányzat szervezetét is
átalakította: meghagyta a tanácsot elsőbíráskodási fórumnak, de megszüntette a korábban
szervezett 24 tagú külső tanácsot és a helyébe egy 40 tagú ún. választott község felállítását írta
elő. Emellett rögzítette a földesúr azon törvényes jogát, hogy az urasági ház lakóit csak az
úriszék előtt lehet perelni.
A szerződés az árvák értékeinek gondviselésére 2 hozzáértő, vagyonos gyámot rendelt, akik
számadásaikat évente „fine super inspectione” az uraságnak, mint főgyámnak kötelesek
bemutatni. Ugyanakkor rögzítette a kialakult gyakorlatot, hogy a város a maga számadásait is
vizsgálat alá kell bocsássa.
A választott község (electa communitas) megjelenésével a városi önkormányzat felépítésében
a szabad királyi városokhoz kezdett hasonlítani. A szabad királyi városokban ugyanis a 18.
században 2 (esetenként 3) testület gyakorolta a hatalmat: a 12 tagú tanács (senatus,
magistratus), mely néha 20-24 tagú külső tanáccsal egészült ki, valamint a 60-100 tagú
választott község, melynek jelentősége fokozatosan csökkent.
A testületek tagjait élethossziglan választották, a tényleges hatalmat azonban a patríciusok
befolyása alatt álló tanács tartotta a kezében. Ők töltötték be a legfontosabb tisztségeket: a
bírói, polgármesteri, kapitányi széket. A tanács és a választott község között az ún. szószóló
(tribunus plebis, fürmender), a választott község elöljárója közvetített. Ő képviselte - tendenciájában
egyre erőtlenebbül - a polgárság szélesebb köreinek érdekeit. 89
191