Tanulmányok Pápa város történetéből

Viszonylag jelentős jövedelmi forrás lehetett a háramlási jog, vagyis az, hogy az úrbéres telek
a földesúr tulajdona volt (a jobbágy csak birtokolta), s így természetesen beleszólással bírt az
öröklés rendjébe is. Az alapszabály a következő volt: „az városnak régi rendtartása és törvénye,
szokása az volt és most is megtartatik, hogy valamely városbeli avagy városhoz tartozandó
polgári rend is az ü keresményibül, marhájából és örökségéből az ü atyafiainak
szabadon disponálhat”. 89 Ha azonban az elhúnyt rendes végrendeletet hagyott maga után, és
örökösei a földesúrnak járó 4 forintos örökösödési illetéket (terragiumot) megfizették, 90 úgy
tűnik, nemigen vizsgálgatták, hogy csupán a saját „keresményeiről” hagyatkozott-e vagy sem.
Ha viszont nem volt végrendelet, vagy valaminő más szabálytalanságot észleltek, a földesúr
képviselője azonnal jelentkezett a hagyaték feléért vagy egészéért. 91
Ami a város nem földesúri adóit és szolgáltatásait illeti: Pápa 1531-től fogva 1556-ig szerepel
minden, ránk maradt 16. századi állami adóösszeírásban. A tanács már 1550-ben folyamodott
elengedéséért, s kérését mind Nádasdy Tamás főkapitány és országbíró, mind a helytartótanács
támogatta, mivel úgymond a beszállásolt hadak elnyomják a helyi lakosságot, amely a
városfalak karbantartásáról is köteles gondoskodni. 92 1556-ot követőleg aztán Pápa kimarad a
dikális összeírásokból, annak jelenként, hogy sikerült elnyernie ezt a könnyítést. 93
Ezt Martonfalvai harcolta ki az 1556 tavaszi pozsonyi országgyűlésen: „Ez fölött Pápa
városának örököl való szabadságot nyertem..., kibe mostan is [1585-ben] megtartják az ő
felsége kamorási és ravói ez szegín várast.” 94 Így maradt ez a következő században is: amikor
1671-ben a bécsi kormányzat új adórendszert vezetett be, Veszprém vármegye a következő
évben engedélyért fordult a Magyar Kamarához, hogy azt Pápára is kivethesse, hisz a hasonló
jogi státusú oppidiumok mindenütt fizetnek. 95 Hogy a pápai szántóföldek, szőlők stb. után
járó egyházi tizedek mikor kinek jutottak, megfelelő jegyzékek hiányában 96 egyelőre nem
tudjuk eldönteni: általában valószínűleg a földesúr vagy maga a lakosság bérelte a veszprémi
püspöktől.
Pápán meglehetősen népes birtokigazgatási apparátus őrködött a földesúri érdekek felett. 97
Közülük várnagyról, 98 tiszttartóról (provizorról) 99 kulcsárról, 100 porkolábról, 101 vámosról
(teloniator), 102 vásárbíróról 103 és természetesen ispánokról 104 olvasunk az úriszéki iratokban,
de külön megbízott felügyelt például a földesúri halastóra 105 is. A tiszttartó, mintegy elébe
vágva az úriszéki eljárásnak, botbüntetésre ítélhetett kisebb vétekben találtakat, 106 de van
adatunk az ispánok közvetlen bírságolásáról is. 107 A tisztviselők figyelme kiterjedt az elmúlt
háborúkban elmenekült pápaiak felkutatására is. Nyilván ők fedezték fel 1609-ben Győrben a
káptalani városrészben uruk örökös jobbágyának, Okos Jánosnak a fiát, Balázst. Azt is
megtudták, hogy az Okos család az 1594. évi futás után Pozsonyban és Szombathelyen is
megfordult. A visszakövetelési (repeticiós) perben a győri káptalan képviselője elmondotta,
hogy Balázs „esze és okossága nélkül való”, „beteg, csak enni is nem tud őmaga, hanem más
adja azt is neki”, Török István ügyvédje mégis ragaszkodott a kiadatásához. 108
Nem állíthatni, hogy a lakosság nagyon respektálta volna a földesúri tisztviselők tekintélyét.
Az még, hogy Szabó (más néven: Kozma) György 1622-ben e szavakkal támadt az őt robotra
kijelölő esküdtre, „hogy [ne] énnekem, ebnek parancsoljon, se bíró, se esködt, még az uratok
is”, magyarázható azzal, hogy időközben katonának állt („mert beirattam magam fizetésre”), s
- jóllehet jobbágytelken gazdálkodott - személye szerint nemes volt. 109 A paraszt rendű Varga
Istvánt ezzel szemben semmi sem védte, mégis e szavakkal dobta ki házából a földesúr
szolgáját: „Coki innen, bestye lélek, kurvafi, lézengő, bestye lélek, kurvafi, mind lézengők
vattok, az urad is elszökött [mármint 1620-ban Bethlen hadai elől]”. 110 Az egyik pápai
mészáros, elszámolási nézeteltérése támadván vele, egyszerűen lefoglaltatta a nagyhatalmú
tiszttartó két lovát és szekerét. 111 Egy csapómester 1622-ben a tiszttartó asztalához vágta a
85