Tanulmányok Pápa város történetéből

266. A pápai vár szinte hihetetlenül elhanyagolt állapotáról vall az 1640. évi várleltár: KISS I.: 1908.
189-191. N o 24.
267. Pápai csizmadiák a sümegi vásáron: SÖRÖS PONGRÁC: Guary Miklós praefectus jegyzéke a 17.
század végéről. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 12. (1905) 310. (1680 körül)
268. Vö. BOGDÁN ISTVÁN: Régi magyar mesterségek. Budapest, 1973. és uő.: Mester voltam
egykor- Budapest, 1984.
269. A fentebb idézett céhlevelek alapján.
270. vö. BOGDÁN ISTVÁN: Gabonamalmaink a 16-17. században. Agrártörténeti Szemle 9. (1967)
308-327.
271. Pl. LISZKAY J. i.m. N o 10. (1629) és 23. (1640)
272. TAKÁTS SÁNDOR: Magyar faragómolnárok 1915. II. 422-463. és Művelődéstörténeti
tanulmányok i.m. 44-51.; PONGRÁCZ PÁL: Régi malomépítészet. Budapest, 1967.
273. Az életmódról a 18. századi céheket ismertető szakirodalom tájékoztat. EPERJESSY GÉZA:
Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. Bp., 1967.
274. A fennmaradt jegyzékek kiadva: Egyháztörténeti emlékek i.m. IV. passim
275. Véljük ezt azon az alapon, hogy az egyik pápai malmot 1542-ben a plébánia, 1557-ben -
nyilvánvalóan ugyanazt - az esperes malmának mondják. PÁKAY ZS.: 1942. 42-43.
276. Vö. MÁLYUSZ ELEMÉR: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971.
137-170.
277. KARÁCSONYI JÁNOS: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig I-II. Budapest
1922-1924. II. 134.
278. Uo. I. 394., vö. BOTTA ISTVÁN: Huszár Gál élete, művei és kora (1512?-1575). Budapest, 1991.
(Humanizmus és reformáció 18.) 317.
279. KARÁCSONYI J. i.m. II. 135.
280. Vö. SZŰCS JENŐ: Sárospatak reformációjának kezdetei. A Ráday Gyűjtemény évkönyve 2.
(1981) 7-56., uő.: Még egyszer a sárospataki protestáns iskola kezdeteiről (Az 1531. évszám
eredete). Uo. 3. (1983) 142-164 l. és Debrecen története 1693-ig. 1. Szerkesztette Szendrey István.
Debrecen, 1984. 572. (Makkai László írása)
281. THURY E.: 1908. 9-10.; PAYR S.: 1924., TÓTH E.: 1941. 9-18. és BOTTA I. i.m. 317.
282. „servitor Petrus Gyzdawyth, ludimagister oppidi Papa, capellanus, sed non papisticus”. Régi
magyar költők tára V. Közli Szilády Áron. Bp., 1970. 266.
283. Két („rector scholae Papensis” aláírású) levele kiadva: BÉKEFI REMIG: A káptalani iskolák
története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 512-514. l., kommentárral ismerteti ezeket:
BALÁZS JÁNOS: Sylvester János és kora. Budapest, 1958. 146.; A pápai kollégium történetében
(TRÓCSÁNYI ZS.: 1981. 13.) hibásan 1535-ös évszámmal.
284. IVÁNYI BÉLA: A győri székeskáptalan régi számadáskönyvei. Budapest, 1918. (A Szent István
Akadémia Történelem-, Jog- és Társadalomtudományi Osztályának felolvasásai l.) 17.
285. Elhelyezkedése az országos mezőnyben: ZOVÁNYI JENŐ: A reformáció Magyarországon 1565-
ig. Budapest, én. [1922], reprint: Budapest, 1986. 68-147.
286. Erről Szatmárnémeti Mihály Dominica catethetica- Kolozsvár, 1677 = Régi magyar könyvtár I-III.
Írta SZABÓ KÁROLY és HELLEBRANT ÁRPÁD. Budapest, 1879. II. N o 1402., Tolnai F. István
Kalauz című munkájának (Kolozsvár, 1679. In. I.m. I. N o 1236.) és PÁPAI PÁRIZ FERENC:
Rudus redivius: Breves ecclesiarum ref. hungaricarum et transylvanicarum commentarii.
Nagyszeben, 1684. In. I.m. II. N o
287. Hangsúlyoznunk kell ezt már csak azért is, mert egyes szerzők Török Bálint földes-urasága alatti
helységeket hajlamosak automatikusan reformáltnak tekinteni, holott valójában mind Pápán, mind
Debrecenben megmaradhattak a ferencesek, akik láthatólag bizalommal viseltettek iránta: a
118