Tanulmányok Pápa város történetéből

pártot is visszaszorítják, sőt az előbbiekhez képest azt korábban is szüntetik meg. Ilyképpen
azok a helyi különbségek és ellentétek, amelyek már a választásokon érzékelhetők voltak, a
továbbiakban a két párt közös „aktívagyűlései” és az üzemi összekötő bizottságok alakítása
ellenére is egyre több változatban jelentkeztek. 106
Miután a választásokon láthatóvá vált, hogy az MKP ugyanazokból a társadalmi csoportokból,
mindenekelőtt a néhány kisebb-nagyobb helyi üzem dolgozóiból, továbbá a MÁV és a város
alkalmazottjaiból gyarapította szavazóinak számát, mint amelyeknél a szociáldemokratáké
csökkent, az utóbbi hátat fordított az addig közös munkáspárti Pápai Néplapnak, amelyet
aztán több üzemben (pl. a Perutz Textilgyárban) nyilvános botrány is követett a két párt
között. 107 S bár számos jelentésben nyugtázták, hogy a „koalíciós pártok együttműködése jó”,
mégis szinte visszatérőek a különböző elmarasztalások az SZDP belső ellentéteiről;
jobboldalának a kommunistaellenes Barankovicsékkal való együttműködéséről, és arról, hogy
az, mert nem hisz az MKP-ba történő tömeges átlépések önkéntességében, ellene van
ezeknek. 108 Külön is érdemes felfigyelni arra az 1948. február 1-jei jelentésre, amely szerint
az SZDP már „fáradt”, s ezért fogadja el a kommunisták javaslatait az egységbizottságok
ülésein, amelyeken egészen a május 16-án tartott egyesítő küldöttközgyűlésig jobboldaliság
címén sorra zárták ki a szociáldemokrata párttagokat. 109
Érthető tehát, hogy az ily módon elért egyesülést követően két hónappal az új városi titkár úgy
adott számot a 2.785 MDP tagról, hogy abból 2.034 kommunista és 715 a szociáldemokrata.
A titkár egyébként, miközben nem restellt az MDP alapszervezetei számára külön helyiségekről,
a városi pártbizottságon pedig függetlenített funkcionáriusi állásokról gondoskodni,
ugyanakkor más választmányi üléseken nem titkolta, hogy egység helyett valójában
torzsalkodás van a városi vezetésben is, mert a jó vezetőket egyesüléskor félreállították:
„nincs élcsapat szerepünk”, nincs „aktivitás”, „azóta sem tudtuk a tömegeket magunk mellé
állítani”. 110 Az utóbbi megállapításokat nagyon is hihetővé teszik az egyes jelentések azon
passzusai, amelyek részben az 1947. évi rossz termésre hivatkozva a közellátás gyengeségeiről,
az alacsonyan tartott bérekhez képest óriási drágulásról, s nem utolsósorban a nehezen
csökkenő munkanélküliségről szóltak. 111 Amiről még beszámolt az MDP városi titkára, az a
tagjelöltek - szerinte: a karrieristák - megsokasodása, melyre nem a legszerencsésebb
példaként a korábban gyér taglétszámú Perutz-gyár és a Dohánygyár 1948 őszére 500-500-ra
gyarapodott párttagságát említette. Aligha hihető, hogy ezen a helyzeten és nem elsősorban a
volt szociáldemokraták megmaradt arányán változtattak volna az 1948 végén újra
bekövetkező tagsági felülvizsgálatok, amelyek Pápán több mint másfélszáz kizárással és
visszaminősítéssel jártak. 112 Hasonlókra engednek következtetni a taggyűlés nélküli kizárások
és párttitkár-kinevezések is. 113
Egyébként e kizárólagosságra irányuló politikának képezte egyik állomását a polgármestercsere
is, amelynek időpontja szinte napra egybeesett az MDP megalakulását kimondó
küldöttközgyűléssel. Az önmagát meglehetősen lejárató korábbi polgármester ugyan látszatra
azzal kötötte össze lemondását, „hogy a város oroszmentes” lett, ám valójában arról volt szó,
hogy alkalmasabb személyre volt szüksége a helyi MDP vezetésnek. 114 A Köztársasági
Érdemrenddel néhány napja kitüntetett textilgyári munkásnő és szakszervezeti vezető, Németh
Imréné látszott erre a legmegfelelőbbnek. Minthogy a képviselőtestületet nem választották
újjá, a helyi pártvezetés úgy tartotta jónak, hogy akciót indít azok (így a PDP-hez és a
Kisgazdapárthoz tartozó képviselők) távoltartására, akik az új polgármester-jelölt egyhangú
megválasztását netán zavarhatnák. 115 Az új polgármester, aki augusztustól már bevonulhatott
az újjáépített régi városháza épületébe, közben egyúttal a pápai tisztviselők és alkalmazottak
szakszervezetének is elnöke lett. 116
288