Tanulmányok Pápa város történetéből

lak és Vanyola települési emlékei utalnak. A síkvidéken élő élelemtermelő lakosság menekülővára,
törzsi központja(?) a bakonyszentlászlói Kesellőhegyen volt. 11 Az i.e. 1300 táján
nyugatról érkező, késő bronzkori halomsíros kultúra korai csoportja Nagydémig jutott el, egy
későbbi hullám azonban már Pápa-Mezőlak-Malomsok térségét is eléri (1. ábra 2., 1. tábla 2.).
Késői periódusában, már az urnasíros kultúra kialakulásakor, európai aspektusból is jelentős
települési centrumuk található a Bakony-vidéken. 12 Pápai, borsosgyőri, kéttornyúlaki, bébi,
pápakovácsi, marcaltői, mezőlaki, mihályházi, nyárádi stb. lakótelepeik, borsosgyőri és a
Bakony belsejében található temetőik és földváraik, valamint kincsleleteik (1. tábla 4.) a
vizsgált terület különösen a Bakony ezideig soha nem tapasztalt mérvű megszállását jelzik 13
Az i.e. 9. századtól, a kora vaskorban (Hallstatt C-D) a társadalom különböző rétegeinek nemzetközileg
is jól ismert lelőhelyei találhatók a szűkebb régióban. A társadalom középrétegének
névadó temetkezési helye Nagydém-Középrépáspusztán található. Halottaik elhamvasztott
csontmaradványait edényekbe s részben azok köré szórva temették el (1. ábra 5., 3. ábra). A
vezető réteg gazdag mellékletekkel, gyakran kocsival és lóval (1. ábra 6., 4. ábra) ugyancsak a
hamvasztást követően továbbra is halomsírokba temetkezett (pl., Lovászpatona Lakóhelyeikről
tudunk Vaszar-Várospuszta, Mezőlak és Nyárád területéről, hogy csak a legközelebbieket
említsük. 14
A hallstatt kultúra területére benyomuló, kelet-délkeletről érkező lovasnép i.e. 500 körüli
északnyugat- dunántúli előrenyomulásának ritka tárgyi emléke a mezőlaki Szentpéteri
dombon talált állatjelenetes tegezveret. 15
Az írott forrásokból már jól ismert nép a kelta. A korszak emlékei az i.e. 3. században (La
Téne C) jelentek meg a vidéken. Pápa és szűkebb környéke a kelta arabiates és az illír-pannon
törzsek közötti határterületen helyezkedik el. A népesség kiscsaládi társadalmi szerkezetre
utaló házai (lásd határában) állhattak a borsosgyőri, tapolcafői, mezőlaki (faszerkezetes,
tapasztott falú ház), nyárádi és pápakovácsi lakóhelyeken is. Pápa-Táncsics M. utcai (1. ábra
7., 1. tábla 5-6.), borsosgyőri (1. ábra 8., 1. tábla 7.) és vaszari, csontvázas rítusú temetőik,
valamint a kéttornyúlaki hamvasztásos-urnás sír mellékletei jól felfegyverzett (pajzsos,
kardos, lándzsás) férfiakról tanúskodnak. 16
A terület római kori megszállására, a romanizált őslakosság továbbélésére, illetve a rómaiak
által Barbaricumnak nevezett terület népeinek behatolására több helyről vannak bizonyítékaink.
A Szabó D. utcában 2-3. századra keltezhető temető létezését feltételezzük. Pálháza-pusztától
nyugati irányban, a Dorza-patak árterében két település nyomairól van tudomásunk.
Legújabban pedig a Vajda ltp.-től keletre, az ősi tó hajdani partja közelében gyűjtöttünk 3-4.
századi római kori edénytöredékeket és pénzérmét, amelyek ugyancsak településre utalnak. 17
A kéttornyúlaki Szőlőúti-dűlőben valószínűleg temető volt. A borsosgyőri Felsőbozót területén
a 2-3. században téglaépület állhatott, az Újmajor környékén kisebb lakótelep lehetett, a
Sédmente-dűlőben 1-4. századi, kőépítménnyel is rendelkező település volt. 18 Egy, a 2. század
elejére keltezett kora római temető részletét ismerjük - Cseraljáról, s valószínűleg szintén
korai temetőhöz tartozik a mihályházi református parókia telkén feltárt, ezideig magányos
bronzedénymellékletes sír is. 19
Ma már bizonyított, hogy a tapolcafői, hajdani melegvizes források foglalása a római korhoz
köthető, 1. század végi éremmel keltezhető. A folyamatos jelenlétre 3-4. századi pénzek utalnak.
(Sajnálatos, hogy anyagiak hiányában ezideig nem volt mód a korszak bármely, a fentiekben
említett lelőhelyének (kivétel és Mihályháza) régészeti kutatására. Így túlnyomórészt
csupán a felszíni gyűjtések anyagára és a megfigyelésekre hagyatkozhatunk.) Pápa és szűkebb
környéke római kori települései egy közelebbről ezideig ismeretlen helyi úthálózat révén
21