Tanulmányok Pápa város történetéből

Kövy Zsolt
A református egyház szerepe Pápa város életében
(1520-től napjainkig)
Bevezetés
A pápai református egyház történetének korábbi monográfiái a históriát elsőrendben a vallás s
az egyház kifejlődésének, küzdelmeinek szemszögéből vizsgálták. A kezdetek, az elterjedés
okai és tényei a földesúri viszonyok, a katolikussággal való viaskodás és megbékülés s
természetesen a két és fél évszázadon át a pápai reformátusok által fenntartott pápai kollégium
története szerepeltek meghatározó témákként a történeti leírásokban. Bizonyos, hogy ezen
tényezők ma is kiemelkedő fontosságú elemei a pápai református múlt vizsgálatának és feltárásának.
De joggal gondolhatjuk azt, hogy ezeknek értéke nem csökken, sőt bizonyos, hogy
emelkedik, ha a város kulturális életének mérlegén is vizsgáljuk azokat. Az egyház szellemi
erői nemcsak a hitvalló ember természetes befelé forduló, önvizsgáló s békességet találó
erényeivé váltak, hanem éppen a hitvallásosságából következően lettek értékteremtő
tényezőkké a város társadalmi és szellemi életében.
Hitviták sajnálatos történelmi választóvonalai mentén ugyan még az egymásra utaltak is
szembekerülhettek egymással, de a visszatérő és megerősödő türelem talaján mégis új alkotó
törekvések támadtak fel, tiszta forrásokból merítve ösztönző erőt.
Különös szempontú - de talán mégsem elmarasztalható -, városarcú egyháztörténeti elemzésemmel
azt szeretném bizonyítani, hogy a tiszta szándékú versengés viszi előbbre a
dolgokat a bizalmatlanság s az előítélet kártevésével szemben.
A reformáció Pápán (1520-1575)
Egyháztörténetünk két évszám (1520-1800) között megjelenítendő eseményeiben a reformáció
első jeleit felmutató 1520-as évet részben szimbolikus jelentőségűnek ítéljük. Elsőrenden
azért, mert a történetírók is első dátumként az 1522. évet említik, de ugyanakkor figyelembe
véve az előzményeket, történetesen azért is, mert Magyarország nyugati részében már 1518-
ban 1 ismert Luther 1517. évi 95 tétele, s azért is, mert általánosan 1520-tól 2 beszélhetünk honi
reformációról; nem vagyunk messze az igazságtól, ha az első nyomokat Pápán is ezen időkre
gondoljuk. Figyelembe kell venni azt a nagyon fontos tényt, hogy a kezdetek idején „a főurak,
de más értelmiségiek is a reformációt nem egy teljesen új eszme vagy vallás születésének
látták, hanem a katolicizmus megújulásának. Ezzel magyarázható az, hogy a régi szertartásokat
nem vetették el s kapcsolataikat fenntartották a szerzetesekkel.” 3 A vizsgált időben a
későbbi magyar király, Szapolyai János Pápa földesura, aki 1510-ben „biztosítja a céhek
szabad működését” 4 , s akinek uralma alatt számos pápai diák fordult meg Bécs egyetemein. 5
Tudva, hogy Pápán a franciskánusoknak 1480-tól kolostori iskolájuk van: „amely a betűvetés
tudományának és az egyházi muzsikának volt az otthona,” 6 s azt, hogy nemcsak Bécs
egyetemét, hanem királyi udvarát is a humanista szellem uralta, Szapolyai János földesurasága
idején alkalmas szellemi közeg képződött a mintegy 2500 lakosú mezővárosban a reformáció
befogadására. A földesurak reform-értelmezése, a franciskánusok köztudott reformáció iránti
érzékenysége, Bécs humanista hatása s az a tény is, hogy Szapolyai 1527-ben a protestáns
393