Tanulmányok Pápa város történetéből

elmunkálás az ősz folyamán végre lett hajtva”. 299 a Más, a kötelező begyűjtés eltörlését kísérő
jelenség is érzékelhető már egy következő értékelésből, amely szerint a parasztság „nemcsak
az eseményeket szemlélte nyugodtan, de azt is, hogy neki adót kellene fizetni.” 300
Egyébként a paraszti, a mezőgazdasági szféra e viszonylag nyugodt, ugyanakkor több
tekintetben is ellentmondásos magatartását kiegészítették olyan vonások, amelyek a birtokos
rétegek követeléseiről vagy inkább rejtett szándékairól árulkodtak (államivá lett erdei fa
eladása, legelő és földek visszaigénylése stb.), mégis pl. a más paraszti rétegekhez tartozókból
alakított, ezer bajjal küszködő egyetlen III. típusú tsz., ha néhány taggal megfogyatkozva is, de
„továbbra is kíván működni és feloszlatását egyáltalán nem kérte”. 301 Nehéz eldönteni, hogy a
bizonytalansággal szemben miért és mennyiben mutatkozott vagy inkább csupán látszott ez a
keret, egyéb híján, valamiféle adott érdekvédelmi intézménynek. Ebben az összefüggésben
említésre érdemes az is, hogy a két I. típusú szövetkezet közül is csak az egyik (Petőfi) oszlott
fel. Abban viszont már nem nehéz felismerni az ágazathoz tartozókat, így a parasztságot is
jellemző, a változó történeti időket átívelő cselekvési „törvényt”, hogy míg az ipari üzemek
egész sorában 1956/57 fordulójáig a munka felvételének megtagadásával, sztrájkkal tiltakoztak
a külső katonai beavatkozás és a Kádár-kormány ellen, addig pl. a mezőgazdasági
iskola tangazdasága is, éppen úgy, mint az előbbieknél történt, tekintettel „az őszi munkák
sürgősségére és fontosságára, megszakítás nélkül dolgozott” - hozzátehető -, miközben a
munkástanácsát „forradalmi tanáccsá alakította át”. 302
Valami másfajta folytonosságát jelezte az életnek, hogy bár a diákság forradalmi érzülete
megnyilvánult a kritikus napokban, mégis viszonylag rövid tanítási szünet után újra
beindulhatott az oktatás. 303 Ennek is és ahol szükséges volt, a nem helyi diákok átmeneti
hazaküldésének is szerepe volt abban, hogy végül is a mérleg nem mutatott sem nagyobb
zavart, sem életveszteséget az ifjúság körében. 304 De a felnőttek közül sem, mivel azokat sem
szólíthatták fegyverbe a helyben megtapasztalt óriási túlerővel szemben olyan hívatlan, kétes
figurák, akik a jó ügy fellobbanását könnyen pusztító tűzzé gerjeszthették volna. Pápa közvetlenebb
vesztesége inkább a helyükről máshova, esetleg külföldre távozó szakemberekben és
az ipari termelés - némi túlzással - 200 millió Ft-os kiesésében mutatkozott meg. 305
Az 1956. őszi forradalmi felkelés pápai hullámverésének mérsékelt voltát tekintve okkal
lehetne gondolni, hogy a november 4. utáni fordulatot követő visszavágási akció is,
valószínűsíhetően ugyanazon okból, szintén mérsékelt volt. Ám a katonai jelenlét nagyságát
és folytonosságát nem ilyenhez, hanem az ellenkezőjéhez tekintette háttérnek több megsértett
pápai vezető, köztük az MDP elmozdított városi titkára is, aki csakhamar, már november 15-
én az MSZMP mintegy 30 taggal megalakult szervezetének intéző bizottsága élére került. 306 A
visszavágáshoz rendelkezésre állt a magyar karhatalom, amelyről ugyancsak november végén
jelentették be, hogy „a város területén a rendfenntartást átvette.” 307 Szerencsére azonban
Pápán a karhatalom nem jutott, és még akkori mércék szerint sem kellett volna, hogy jusson
jelentősebb szerephez. Lehet, hogy ebben annak is része volt, hogy magyar alakulatok tisztjei
közül sokan inkább a leszerelést és az átmeneti munkanélküliséget, mintsem a karhatalomban
való részvételt vállalták. 308
De azon kívül, hogy erős maradt a katonai jelenlét, közrejátszott ebben az is, hogy másokkal
együtt a helyi megmozdulások vezetői és résztvevői közül sokan (így városi tanácstagok,
többen a Húsipari Vállalattól, a Magasépítő Vállalattól, egyes KTSZ-ekből, továbbá 3 kórházi
és 1 rendelőintézeti orvos is) elhagyták az országot, többen pedig az itthonmaradottakból mint
forradalmi vagy munkástanácsi tagok készek voltak együttműködni a kompromisszumokra
eleinte hajlandóságot mutató városi tanáccsal és részvételükkel mérséklő befolyásukat
érvényesíteni. Ezt ugyan akként nyugtázta később a tanácselnöknő, hogy „bizony nem minden
308