Tanulmányok Pápa város történetéből

valamint a fluktuáció is. Egyébként is az eredményeket pusztán mennyiségi mutatókkal
jelezték, amelyeknek értéke, megbízhatósága - mint az 1969. évi (az állami ipari termelésben
több, mint 50, a KTSZ-eknél mintegy 8 millió Ft-os) visszaesésre és a munkaerő (állami
iparban 1967-től mintegy 750 fős növekedés), a túlórázás alakulására utaló, hivatkozott
jelentésekből is kitűnt - meglehetősen viszonylagos volt. 423 Egyik 1971. eleji, a megelőző év
gazdálkodásáról és a feladatokról szóló jelentés is elismerte, hogy még 1970-re is
ráterhelődtek az 1969. évi problémák, sőt egyes üzemeknél újabbakkal is gyarapodtak azok.
Külön is figyelmet érdemel, hogy ezek közül olyan, korábbról ismerteket sorolva, mint az
anyaghiány, minőségromlás, árbevétel-csökkenés, vezetőcsere stb., a Női Fehérnemű Gyárat
említve eljut a munkaerő elégtelenségének konkrét felvetéséhez, illetve általában is annak a
megállapításához, hogy „városunkban munkaerőhiány lépett fel”. 424 Ez azonban feltehetően
túlzás volt. Mert ha nem, akkor szinte magában is ösztönzője lett volna a reformoknak, és nem
abba az irányba haladt volna a város ipara, mint amelybe az MSZMP megyei titkára, az akkori
fejlesztési divatnak megfelelően kívánta, imigyen szólva: „egy nagy vasas üzem legyen a
meghatározó jellegű egyre inkább a városban”. 425 Aligha kell hangsúlyozni, hogy ilyen
összefüggésekben és szemléletmódban szó sem igen esett a város mintegy 60 szakmában
dolgozó, több, mint 200 magánkisiparosáról, az ő kérdéseiket az elöregedéssel, valójában az
elmúlással vélték megoldhatónak.
A hatvanas évekbe lépve a mezőgazdaság szövetkezeti átszervezése, később már a
reformokkal szemben meglehetősen immunis ipar bővítése jelezte, vagy jobb esetben szabta
meg a városfejlesztés irányát, mértékét és mindezekkel összefüggésben a város szociális és
kulturális arculatának alakulását. Természetesen, mint valamennyi megelőző fordulatnál vagy
változásnál, az 1956-ot követő időszakban is kialakított az újabban csak járási jogúvá lett
város vezetősége egy, a korábbiaknál kevésbé igényes, de részben reális fejlesztési tervet.
Előzményként 1957-ben már szó esett arról, hogy a pápai tanács szerződést kötött a
Városrendezési Tervező Irodával a főleg a nyugati városrészben kijelölendő házhelyek, illetve
családi házak létesítésére irányuló rendezési terv elkészítésére. 426 Később 400 résztvevővel
egy városfejlesztési ankétot tartottak, majd külön „építészeti szakbizottságot” is alakítottak. 427
Nem ismert pontosan, hogy ezek az előzmények és eredményeik mennyiben épültek be az
1959-ben elkészített, egyszerűsített városrendezési tervbe. Egy későbbi hasonló munkálat
visszatekintő ismertetéséből azonban úgy tűnik, hogy e terv mindenekelőtt a „beépítési
területeket” és a beépítés mikéntjét (földszintes, többszintes, családi ház, zöld terület stb.),
funkcióját (kereskedelmi, ipari, közintézmény, iskola), továbbá azt határozta meg, hogy hol
építhetők esetleg „bűzös üzemek”, és miként lehetne megoldani a „város belterületén
áthúzódó nagyforgalmú utak tehermentesítését, a külső terelő utak elhelyezését”. 428 Ezt
követően elkészült egy, csak a város magvára kiterjedő „részletes” rendezési terv is, amely
már az elavulásokkal és a felújításokkal is számolt, és megállapította, hogy a város „norma
szerinti” szükséglete már 1960-ban 8.010 lakás, a meglévő 6.071-gyel szemben. 429
A városfejlesztés egyszerűsített és részletes tervében kitűzött célok mégsem csupán a tervezés
elégtelensége miatt és azért hiúsultak meg, mert azokat - legalábbis az egyidejű iratok szerint -
nem emelték határozattá, hanem döntően a szükség: a figyelemnek és az anyagi eszközöknek
jórészt a mezőgazdaság szövetkezeti átszervezésére fordítása miatt. Mindez persze nem
jelentette azt, hogy a korábbi vontatott ütemnek megfelelően ne történt volna néhány szerény
lépés a városiasodás irányában. Mint a városfejlesztésről 1961-ben készült egyik jelentés arról
beszámolt, 1957-től az összes fejlesztési költségekből a csak erre fordított 10,8 millió Ft
75 %-át (főleg 1959/60-ban) a „külső munkáslakta területeken” használták fel. 430
322