Tanulmányok Pápa város történetéből

Ugyanakkor az élni akarás dacolt a változások s az egyre inkább tragikus jelenségek folyamatával.
Az 1630. évi Pápán tartott zsinat elrendelte azt, „hogy a pápai főiskolán prédikátorságra
készülő ifjak nyilvános tudományos vitatkozásokat rendezzenek theológiai kérdésekről is,
amint ez a külföldi akadémiákon is történni szokott.” 31 A 17. században pedig harmincöt
rektorból tizenkilenc járt külföldi egyetemen. Már 1630 előtt is, Angyal Pál 1614-16-ban
Heidelbergben, Sári István (ki 1629-1652-ig pápai lelkész volt) pedig 1625-1628-ig Leydenben
tanult. 32 Domjáni Ferenc szintén 1625-1628-ig tanult külföldön, Frankfurtban, Szeli Luka
György (ki 1649-1663-ig pápai lelkész, s 1655-1665-ig dunántúli ref. püspök volt) Hollandiában,
Franekerben tanult 1629-ben. 33 A pápai egyház és az iskola nem akart - helyesen -
tudomást venni az egyre inkább fokozódó nyomásról, becsületesen végezte munkáját.
Eközben a rekatolizáció Pápán egyre nagyobb nyomatékkal megindul azzal is, hogy 1638-ban
- Esterházy Miklós után - az új földesúr, Csáky László pálos szerzeteseket telepített le Pápán,
s a református egyház és iskola ellensúlyozására katolikus középiskolát alapít ugyanazon
évben. 1649 után ismét az Esterházyak kezén van a vár és a város. A voltaképpeni ellenreformáció
1649-ben, Esterházy László földesuraságával kezdődött el.
Figyelembe veendő ugyanakkor az, hogy mindaddig, amíg a pápai végvár állt, az bizonyos
védelmet jelentett - még nehezebb időkben is - a protestánsok számára. A várak e tekintetben
kivételezett elbánást élveztek. A hadi helyzet, a törökkel vívott háború türelmet parancsolt
vallási vonatkozásban. Már az előzőekből tudjuk, hogy két papja volt (várbéli és városi) az
egyháznak, s presbitériumát a három (nemesi, vitézi és városi) rend képviselői alkották. A
nemesi rendet Hegyi István, Kőrösi Ferenc és Bogácz Ferenc képviselték. „A nemesi rendből
választott 3 közül Hegyi Istvánt főgondnoknak választották meg.” 34 A vitézi rendből képviselői
voltak a lovasoknak, gyalogosoknak, az új kapunak, a nagy kapunak s a tizes kapunak
is. 35 Ez a választás 1650. július 3-án volt. 1626-1649-ig Czeglédy Pál (ki 1641-49-ig püspök
is volt), 1626-1628-ig püspök Pathai István, 1629-1649-ig a szintén püspök Sári István s
1649-1663-ig az ugyancsak püspöki tisztet is viselő Szeli György volt a pápai lelkész. Az
egyház és iskola színvonalára utal, hogy az eklézsia papjai a legképzettebb, külföldön tanult
lelkészek s az egyházkerület egymásutáni püspökei voltak. A prédikátorok és a rektorok
tisztes fizetést kaptak az őket megbecsülő eklézsiától. - „A prédikátorok 150-150 forint
készpénzt és 24-24 mérő gabonát, temetésért 75, keresztelésért 12, esketésekért helybelitől 75
dénárt, vidékitől 1 forint 50 dénárt kaptak. Az iskolamester fizetése 100 Ft készpénz, 12 mérő
búza, 6 kocsi fa, 25-50 dénár temetési stóla volt.” 36 Abban az időben egy hízott sertés ára 3-4
Ft, egy tehéné 5-6 Ft volt.
Az erős egyház és iskola persze újabb és újabb kihívásokkal kellett, hogy szembenézzen.
1649-ben a már csaknem teljesen református városba plébános került, s Esterházy László
földesúr a várvédő protestáns katonákat a vár elhagyására akarta kényszeríteni. Az 1649-ben
elhunyt Czeglédy Pál püspök-lelkész paróchiáját elvette a földesúr, s az új lelkész, Szeli
György már új otthonba költözött, amit a nemes patrónus, „Hegyi István ajándékozott a pápai
eklézsiának.” 37
A földesúri gondoskodás elmaradása nagyobb áldozatokra serkentette a módosabb egyháztagokat.
A jótevők közül is kiemelkedik Kutasy Mihályné Orosztony Zsuzsánna 1656. április
8-i végrendeletébe foglalt adománya, mely szerint „ingó javait, arany, ezüst kincseit a
templom, a skóla és ispotály épületeire, egyházi szolgák és szegények segedelmére - pápai
majorját, kertjét, hantai szőlőjét, mátyusházi és asszonyfalvai rétjeit pedig a pápai prédikátorokra
hagyta.” 38
398