Tanulmányok Pápa város történetéből

vagy ablakdeszkán a könyvtár: imakönyv, zsoltár, Biblia, s egypár história a ponyváról. A
hátulsó szobában lakik a család, az ágyak, az asztal s egy almáriom jóformán minden
bútor.” 126 Az 1810-es években Francsicsék már nem a saját házukban, hanem egy szűrszabó
mesternél laktak „zsellérségbe”. A ház elejét lakta a házigazda, ők a hátulsó két szobát. Egyik
szobában élt a család, a másikban, a kisebbikben az apa rendezte be műhelyét. Meglehetősen
szűkösen laktak. Szobájukat szemes kályha fűtötte. A falak mentén hosszant két, keresztben
pedig egy ágyat helyeztek el. A szoba közepén fennmaradt kis teret „izmos diófa asztal”
töltötte ki, körülötte és a fal mellett „néhány hátas faszékek” álltak. E szoba dísze, egyben
imádkozó helye a Szűz Mária kép volt a felette függő mécsessel és az alatta levő
„térdelővel”. 127 Télen a kályha elé állították a „jól vasalt kocsiládát, melyet piros bőrvánkos
fedett”, azon ülve melegedtek. 128 Évekkel később, anyja halála után már csak két ágy volt
szobájukban, közülük az egyik fedeles, függönnyel ellátva. A bútorzathoz tartozott még egy
„schubláda, egy nagy almáriom, az asztal előtt néhány hátas faszékek”. A tiszta fehérre
meszelt falon csak a már ismert Szűz Mária kép lógott. 129 Vendég érkeztén a „pintes
palackot... egy falbeli almáriomból” vette elő Francsics szíjjártó mester. 130
A múlt század első felében jobbára az Alsó- és Felsőváros házainak szobafalára kerülhettek
fel a helyi keménycserépgyár termékei közül a hírhedt bakonyi betyárt, Milfait Ferkót
ábrázoló tányérok. 131 Ez a gyár termékeinek formájával, díszítőfestésével hatott a pápai és
környékbeli népi kerámiára. Az 1840-es években fazekasok is szívesen alkalmazták
keretdíszként a fű mintát és a mélyöblös tányérok tükrében a csillagdíszt. Merítettek még a
gyár szőlőleveles és bordázottan körszeletekre osztott tányérainak díszítőformáiból is. 132
A pápai és környékbeli népélet mozgalmas, sajátos hangulatú színterei voltak a város
határában a Tapolcán működő malmok. Csillag Dezső molnármester 1919. július 25-én mért
fel 15 malmot Pápa közvetlen körzetében. Ezek név szerint: Zavari-, Papír-, Igalyi-, Sávolyi-,
Csingeri-, Nagyhantai-, Kishantai-, Apátsági-, Hódoskai-, Csuzi -, Város-, Mester-, Pap-,
Külü- és Fehér-malom. Közülük kilencben a kereskedelmi mellett vámőrlés folyt, míg a többi
csak vámőrlést végzett. 133 A vámőrlő malmokat parasztmalmoknak nevezték, mert termelőknek
őröltek. A kereskedelmi malmok a híres és gazdag pápai gabona- és lisztkereskedők,
pékek számára dolgoztak. Minden molnárnak volt egy, de inkább két fogata. Erős lovaik
folyamatosan hordták a lisztet és a gabonát a malom és a város között. Több molnár kocsija a
környező falvakat járta, „csuvározott”: helyben átvették őrlésre a gabonát és napok múlva
visszavitték a lisztet. A csuvározó kocsik rúdjára kötött csengő csilingelése jelezte útjukat, a
faluban pedig megérkezésük hírét vitte. A csengettyű hangja alapján különböztették meg a
parasztok a molnárokat. A csuvározás ideje állandósult egy-egy településen, a gazdák már
várták a molnárkocsikat a zsákokba töltött gabonával.
Lehetőség szerint a parasztok maguk vitték gabonájukat őrletésre. Felkészültek a hosszú,
gyakran több napos várakozásra: jól feltarisznyáztak, hogy ne éhezzenek és szomjazzanak. A
molnár is kínálta étellel az őrletőket, saját lisztjéből készült rétessel, kaláccsal, pogácsával.
Közben dícsérte lisztjét, hogy az őrlető még inkább kedvet kapjon és a „malomhoz szokjon”.
Gyakran a gazdák kóstoltatták meg borukat, füstölt kolbászukat a molnárral abban a
reményben, hogy előbb sorra kerülhetnek. Várakozás közben különféle történeteket meséltek
egymás szórakoztatására. Ilyen alkalommal hangozhatott fel a nagyhantai ördöngös molnár
históriája. Azt terjesztették róla, hogy ő őrölte a legjobb, legsimább lisztet a Tapolca partján.
Lisztjének varázsereje volt, gyógyulást reméltek tőle a betegek, korpáját gyógyszerként adták
az állatoknak. 134 De esett szó a malmokban ludvércről, visszatérő halottról és a „bolond
grófról” is. Ha a gazda nem tudta kivárni a sorát, maga helyett hagyta feleségét vagy lányát. A
huncut molnárlegények aztán „nem csak a gabonából, hanem a Julcsából is kivették a vámot”.
A feleségeiket magukkal hozó gazdák gúnyolódásnak tették ki magukat. Nem véletlenül
367