Tanulmányok Pápa város történetéből

A katolikusoknak a protestánsokhoz viszonyított arányában kis elmozdulás történt a polgári
korszak küszöbére (79,92 %). A csökkenés a türelmi rendelet hatásával, valamint a toleránsabb
földesúri magatartás következtében megfigyelhető protestáns beáramlással magyarázható.
A város demográfiájában az igazi súlyponteltolódást a zsidóság térhódítása jelentette.
A teljes felekezeti összetétel 1847-ben a következő volt: 40
3. sz. táblázat
Pápa város lakosságának felekezeti megoszlása (1847)
Felekezet Lélekszám %-ban
Római katolikus 7.500 60,82
Református 1.343 10,89
Evangélikus 541 4,39
Izraelita 2.947 23,90
Összesen 12.331 100,00
A zsidóság számbeli gyarapodása robbanásszerű jelenségként írható le. A 18. század közepén
mindössze 18 család élt Pápán. 41 Az 1770-es években közösségük még mindig jelentéktelen, a
félezer főt sem közelítette meg. 42 Beköltözésük a következő évtizedtől kezdve gyorsult fel.
Mivel többségük lakást vagy házat bérelt, s csak a módosabbak vásároltak házat, a város szinte
minden utcájában megtelepedtek. A zsidó városrész a régi zsinagóga körül, a belvárosban
alakult ki.
Az uradalom telepítéspolitikája jótékonyan hatott a város gazdasági fejlődésére: itt még a 19.
század első felében is virágzott a kézművesipar. A gazdaságtörténet az ország legiparosodottabb
mezővárosai között tartja nyilván a 18-19. századi Pápát, melynek kézművesipara
meghaladta az átlagos fejlettségű szabad királyi városok gazdasági színvonalát. 43 Mint a
kisalföldi-bakonyalji táj kereskedelmi központja, kiterjedt vonzáskörzete révén Veszprém
megye második legjelentősebb kereskedővárosa volt a 19. század első harmadában. Piaci
forgalmában megelőzte a szabad királyi városok legtöbbjét, s ezzel országosan a 38. helyet
foglalta el. 44
E hosszútávú gazdasági-társadalmi folyamatok azok között a jogi keretek között zajlottak le,
melyeket a városprivilégiumok és a földesúrral kötött örökös szerződések jelöltek ki.
A város jogállása
Pápa kiváltságolt, világi földesúri hatalom alatt lévő mezővárosként kezdhette meg a török
utáni újjáépítést a 18. században. A kurucok és labancok pusztításait viszonylag gyorsan
kiheverte, s gazdaságilag megerősödve indult virágzásnak. Fejlődését hosszú távon több
tényező együttesen határozta meg:
1./ Sikerült megtartania s kibővítve megújítania régi kiváltságait, s ezáltal biztosítani polgárai
szabadságjogait;
2./ Földesurával kedvező magánjogi viszonyt alakított ki, s ezt viszonylag eredményesen
védelmezte az uradalom centralizációs törekvéseivel szemben;
182