Tanulmányok Pápa város történetéből

A pápaiak is a kurucok oldalára álltak, maga Esterházy Antal is felesküdött Rákóczinak, s
ezzel az eddig türelmetlen valláspolitikájával is szakított. A kuruc-labanc háború alatt a város
többször is gazdát cserélt. 1705-1707-ig Bottyán János kuruc generális birtokába jutott. Szinte
újraépült a város. A reformátusok is „hozzákezdtek épületeik rendbeszedéséhez, sőt az iskola
udvarán egy tornyot emeltek.” 59 De 1707 augusztusában ismét a labancok támadtak a városra,
azt felégették. Pálfy és Rabutin generálisok seregei újra nagy pusztítást okoztak. A visszatérő
kurucok „az egész városban csak két házat találtak épen, a többi mind elpusztult.” 60 1708-ban
megint Heister kezébe került a város, s 1709-ben végleg a labancok vették birtokba.
A lélegzetvételnyi szabadság alatt, 1706-ban a reformátusok emlékiratban fordulnak a
„fejedelmileg kinevezett bizottmányhoz”, 61 amelyben az őket ért sérelmek (ispotály elvétele,
épület-károk, malmok elvesztése, az iskola építtetése, toronyórájuk visszaadása... stb.) orvoslását
kérték. A szabadságharc elbukása ismét félelmes időket sejtetett, de ennek ellenére, amíg
lehetett, építkeztek a pápaiak. 1709-ben újra rendbehozták a templomot, harangokat öntettek.
A scholabeli torony két kis harangja ma is megvan a pápai református múzeumban, ismert
feliratával: „Scholae Reformatae Papensis 1531”. Az iskolát is bővítették 1710-ben, s a hívek
adományai mellett két nagyobb hagyatékról is tudunk: „Győri Szabó Péter 800 forintot,
Tholdi Pál 150 forintot hagyott az eklézsiára.” 62 1712-ben III. Károly kerül a trónra. Vallásügyekben
az 1715. évi 30. tc. megerősítették a korábbi törvényeket, s a panaszos esetek
kivizsgálására királyi biztosok kiküldését rendelte. Ezzel kezdetüket vették a vallásügyi
vizsgálatok, melyeken főképpen - tanúkihallgatásokkal - a templomok eredetét s jogi
hovatartozását kutatták. A birtokait elvesztő Esterházy Antal helyét elfoglaló Esterházy
Ferenc és József a vizsgálatokat meg sem várva 1714-ben megszüntették az evangélikusok
(lutheránusok) szabad vallásgyakorlatát, 1718-ban pedig felirattal fordultak a királyhoz a
pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatának elvétele érdekében. Ennek helyt adva III.
Károly király 1718. november 5-i rendeletével „a pápai reform. egyház vallásgyakorlatát,
mely ekkorig is csak mint várőrségnek engedtetett meg, egyszerűen megsemmisíti, megsemmisítő
rendelete végrehajtását a megyére bízván.” 63
A királyi rendeletet a református nemesség s az eklézsia is megfellebbezte, melyben kiemelkedő
szerepet vállalt magára - kérvények megfogalmazásával, de személyes bécsi közbenjárással
is - Kenessey István pápai református nemes, az egyházközség világi képviselője. A
fellebbezéseknek végül is sovány eredménye lett, hiszen csak „templomon kívüli” vallásgyakorlatot
engedélyeztek. Az iskola folytathatta működését, a templom viszont zárva maradt.
Az istentiszteleteket pedig az Eőry-telek fedeles színében (mai ótemplomunk helyén)
tartották. A nehéz hónapok alatt a két prédikátor, Cseh Csuzi József és Naszályi István
tartották a lelket a gyülekezetben, s így az eklézsia képes volt együtt maradni. A kollégiumi
diákság s a gyülekezet Cseh Csuzi József szép imádságaival erősítette magát: „Ne fossz meg
Uram bennünket Ecclesiánktul, oskolánktul, tanitóinktul, gondviselő jó patrónusainktul,
szüleink helyett való édesatyáinktul, s anyáinktul, kegyes istenfélő jó dajkáinktul, akik e
szükségnek és üldöztetésnek idején is elrejtettek és úgy tápláltak, mind eddig bennünket a
tudományoknak hajlékiban, házaiban...” 64 Gyimóthi István (1708-1711) lelkipásztor utóda,
Naszályi István (1711-1731) átérezve a történelmi időt, naplójában örökítette meg a veszedelmes,
de mégis dicsőséges napok krónikáját. A további eseményeket a már említett 1715.
évi törvény határozta meg, ami előírta az egyházi tulajdonok eredetének vizsgálatát. Erre
Pápán 1720-ban, a város környékén pedig 1721-ben került sor. Tanúvallomások alapján a
vallásgyakorlat régiségéről, a templom, iskola, lelkészlakás birtoklásáról, használatáról, a
nemesek számáról, a céhekben való helyzetükről vették fel a jegyzőkönyveket, amelyek felkerültek
a pesti vallásügyi bizottsághoz. Ezen jegyzőkönyvek képezték alapját később, 1731-
ben III. Károly vallásügyi törvényének, a „Carolina Resulotio”-nak.
402