Tanulmányok Pápa város történetéből

népoktatási törvény megjelenésétől kapott igazi lendületet, hiszen addig nem volt kötelező az
iskolába járás. Az iskolaépületeket illetően elmondandó, hogy az ókollégiumban 1857-ig folyt
tanítás. 1857-ben a templomudvar hátsó részén építettek iskolát, amelyben 1901-ig tanítottak.
1901-1905-ig ismét visszatértek az ókollégiumba, s 1905-től vették birtokba a Jókai utcai
épületet a négytantermes elemi iskolával.” 93
Visszatérve a lelkipásztorokhoz, a Győrbe távozó Liszkay után Kis Gábor (1856), s Jády
József (1857) helyettes lelkészekként szolgáltak. Utánuk ismét rendkívüli képességű lelkész
került Pápára Széki Béla személyében. Iskoláit Mohácson, Gyökön és Kiskunhalason végezte,
teológiát Pápán tanult. „Egy szemesztert a bécsi prot. teol. intézetben, egyet a berlini
egyetemen töltött.” 94 1838-1852-ig pápai teológiai tanár volt. Egyházi beszéd a keresztyén
korszellem tényezőiről c. elmondott beszéde 1845-ben nyomtatásban is megjelent. Pápai
lelkészsége idején, 1867-ben rendezte sajtó alá a komjáti kánonokat a dunántúli egyházkerület
szabályrendeleteivel együtt. Széki Béla 1852-től erdőcsokonyai lelkész, majd 1856-tól
belsősomogyi esperes lett. 1859-ben ismét visszakerült Pápára, ahol 1871-ig az eklézsia
lelkipásztoraként szolgált. Közben 1865-ben a pápai egyházmegye esperesévé választották. A
teológus Székit az irodalom is érdekelte, hisz többször bírált képzőtársasági dolgozatokat,
köztük Petőfi Sándor munkáit is. Szabó Lajos rövid (1872) helyetteslelkészi szolgálata után
ismét Liszkay József (1873-1877) lett a gyülekezet lelki vezetője. Liszkay József (1809-1888)
1820-tól tanult Pápán, s teológiai tanulmányait 1831-ben fejezte be ugyanitt. 1837-ben
Bécsben tanult, 1838-ban pedig a berlini egyetemen. 1843-1873-ig győri, majd 1873-1877-ig
ismét pápai lelkész. 1877-1888-ig - haláláig - Budapesten élt. Fő műve a Pápai Evang.
Reform. Egyház Levéltára. 1510-1811. - Pápa, 1875. Kitűnően szerkesztett, óriási történeti
értékű elenchusában az 1510-1811-ig terjedő időre vonatkozóan a pápai reformátusság történetének
663 hiteles, eredeti vagy másolati levelét, okmányát írja le, az eredeti latin nyelvűeket
magyarra fordítva. A pápai református egyház története leghitelesebb forrásanyagának ez a
pontos feldolgozása pápai történetírásunk egyik legfontosabb alapműve. Az okmánytárt a
Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára őrzi. Megjegyzendő, hogy az 1945. évi orosz
bevonuláskor a gyűjtemény csaknem elpusztult. Dr. Trócsányi Dezső levéltárvezető érdeme,
hogy ha kisebb hiányokkal is az anyag újra a történettudomány rendelkezésére áll. Liszkay
Tóth Ferenc pápai püspök-lelkész veje volt, apósának kéziratait és könyvtárának egy részét a
Nemzeti Múzeumnak adta el, ez utóbbinak többi részét pedig a pápai kollégiumnak hagyta.
Megírta Tóth Ferenc életrajzát is a „Nagy papok életrajzá”-ban (Budapest, 1877).
A tudós lelkipásztorok idején prózaibb, de mégis fontos tennivalói is voltak a gyülekezetnek.
Az 1841. évi nagy reparációs munkák után már 1845-ben felmerült egy orgona beállításának
gondolata. Természetesen ehhez a karzat átalakítására is szükség volt. Kettős munkát kellett
tehát elvégezni. A szabadságharc s az azutáni idők okozta nehézségek lelassították ugyan az
orgonaépítést, de 1857-től ismét komolyabb lendületet vett az ügy. Az orgonát Bécsben
rendelik meg Seyberth József cégénél, még 1857-ben, de csak 1858 decemberében készült el
és állíttatott fel az a közben felépített karzaton. Az orgonát Győrből a kéttornyúlaki és
borsosgyőri hívek szállították haza szívességből. Maga az orgona 1050 Ft-ba került. 1858.
december 14-én teljesen elkészült az orgona. 1859. január 9-én egy háromtagú bizottság: Vid
Károly ügyvéd, Bocsor István tanár és Hasel János városi zenetanár és róm. kath. tanító és
orgonista - a presbitérium jelenlétében - felülvizsgálta és teljesen kifogástalannak találta az
orgonát. Felavatására január 16-án került sor. Az avató beszédet Antal József görzsönyi
lelkész, esperes tartotta. 95 Ekkor szólalt meg először az orgona a pápai gyülekezetben. Az
ünnepélyen a főiskola énekkara is szerepelt. Nemcsak reformátusok, hanem más vallásúak is
részt vettek a hálaadáson.
410