Tanulmányok Pápa város történetéből

Séllyei István (1627-1692) a Dunántúl reformátusságának egyik legjelentősebb személyisége,
1663-1692-ig (haláláig) pápai lelkipásztor, 1669-1692-ig a dunántúli reformátusok püspöke
volt. Séllyei felsőbb tanulmányait Sárospatakon végezte, 1652-1654-ig ugyanott seniori tisztet
is viselt. Majd a pápai kollégium rektora lett 1654/55-ben, s utána Hollandiában (Utrecht:
1655, Groningen: 1657, Franeker: 1658) tanult. 46 Hazatérte után 1660-1662-ig ismét a kollégium
rektora, majd 1663-tól lelkész s 1669-től püspök. 1674-ben Kollonich Lipót Delegatum
Judiciuma felségárulás vádjával halálra ítélte. Előbb börtönbe, majd a nápolyi gályákra kerül,
ahonnan 1676. február 11-én szabadul. A zürichi vendégszeretet után, 1677 végén tér vissza
Pápára, ahol tovább viszi hivatalait.
Kocsi Csergő Bálint, Séllyei gályarabtársa 1647-ben született Kocson, s Hosszúpályiban halt
meg az 1698 utáni években. A felsőbb osztályokat 1664-től Debrecenben járta. 1670-ben
akadémikus rektor volt Munkácson. Három ízben volt a „kollégium rektora Pápán: 1671-
1674, 1678-1683, és 1693-1695 között.” 47 1674-1676-ig közös gályarab sorsot viselt Séllyeivel.
1677-ben Baselben folytatott tanulmányokat, majd 1678-ban tért haza, hogy folytassa
pápai hivatalát. A gályarabság históriáját megírta „Narratio brevis de opressione libertatis
ecclesiarum Hungaricarum c. művében, amit az erdélyi jeles pap-író Bod Péter fordított
magyarra: Kősziklán épült ház ostroma címmel.” 48 A pápai református könyvtár kézirattára
őrzi Kocsi Csergő Bálint „Oratios könyvét”, amely diákokhoz intézett (főként latin, de 5
magyar) beszédeket tartalmaz.
A kollégium külső s a templom belső falán márványtáblák őrzik helytállásuk, a két hithős
emlékét.
A két pápai mártír szenvedése, áldozathozatala általános magyarországi politikai és vallási
események következménye volt. Az országos elégedetlenséget a szégyenteljes 1664. évi vasvári
béke szította fel. A várakat s Erdély fennhatósági jogát a töröknek átengedő, a magyarságot
megalázó és eláruló béke Wesselényi nádor vezetésével összeesküvésre toborozta
legjobbjainkat. Az összeesküvést leleplezték, a vezetőket elfogták (Wesselényi már akkor
halott volt), Nádasdyt, Frangepánt és Zrínyi Pétert lefejezték. Az összeesküvésbe a protestáns
nemeseket, a lelkészeket és tanítókat is belekeverték, s felállították a pozsonyi rendkívüli
törvényszéket. Ez előtt állt több száz társával a két pápai is. Száz társukkal együtt halálra
ítélték őket, amit börtönre és gályarabságra változtattak. Mindez természetesen elsősorban
nem politikai ügy volt, hiszen Lipót császár a főpapsággal együtt a protestantizmus megtörésének
eszközét látta benne.
A pápai egyház ezen rendkívüli körülmények között is tartotta magát. 1655-1670-ig a már
említett - a hatósággal is szembenálló - Laki Márton volt az egyik lelkész. Séllyei
szolgatársaként áll helyt pápai prédikátorként 1672-1691-ig a korábbi kollégiumi diák,
Veresmarti Mihály, aki 1690-ben jelentős értékű könyveit - amiből 40 mű még ma is megvan
- a könyvtárnak adományozta. Az egyház akkori anyagi helyzetéről ad tájékoztatást Szeli
György püspök-lelkész 1663. évi memoárja, amely megemlíti „az öreg fejedelem, I. Rákoczy
György 410 talléros beneficiumát... az egyház arany és ezüstneműit... s Hegyi Istvánnak 50 -
tanulók jutalmazására szánt - aranyát.” 49 Szintén azon évből való Sándor György és felesége,
Nyikos Anna végrendelete, mely 400 tallért hagy az eklézsiának, a két prédikátornak ezen
felül még 15-15 tallért, az iskola rektorának 10 s a nagy diákoknak is 10 tallért hagyva.” 50
Az iskola is élt. A tanulók száma ugyan a viszonyoktól függően váltakozott, de változatlanul
jeles és külföldön tanult rektorok igazgatták a kollégiumot. Az 1639-1642-ig rektoroskodó
Nyikos János 1636-1638-ig a hollandiai Franekerben, Groningenben és Leydenben tanult. Gál
István rektor (1645-47) Franekerben tanult 1645-ben. Sárfői Márton rektor (1647-49) Utrecht
stipendiumát élvezte 1665-66-ban. Kálnay János rektor (1649-52) Franeker és Utrecht diákja
400