Tanulmányok Pápa város történetéből

Utánuk több pápai kereskedő és ügyvéd nevét is olvashatjuk.
A földterület megoszlása 1870-1908-ig alig-alig változott. Egy 1912. évi kimutatás szerint pl.
szántó 6.289, legelő 1.911, rét 909, szőlő 117, kerti gazdaság 275, park 11 kat. hold volt. A
város tehát nagy kiterjedésű külterülettel rendelkezett, a föld az átlagosnál jobb minőségű volt,
szinte valamennyi gazdasági növény termelésére alkalmas. Négy szőlőhegyén intenzív
szőlőtermelés folyt.
A pápai-ugodi hitbizomány, valamint a devecseri szabad rendelkezésű Esterházy-birtok még
gyermekkorában szállt gróf Esterházy Tamásra. Apja 1909-ben meghalt, s az elsőszülöttségi
jog címén bátyja, Ferenc - aki 1896-ban született - örökölte a hatalmas tatai hercegi
hitbizományt. Az 1901-ben született fiatalabb fiú, Tamás a család devecseri és Zala megyei
szabad rendelkezésű birtokait kapta örökül. De 1915-ben unokatestvére, Pál gróf fronthalálával
ölébe hullt a pápai-ugodi hitbizomány is. Így 14 éves korában két uradalom, kastélyok,
majorok, malmok, vadászlakok, templomok, iskolák és más nagy értékű vagyontárgyak
birtokosa lett. A nagybirtokot védő törvények - és természetesen a család törvényei -
értelmében nagykorúságáig a csákvári uradalom birtokosa, gróf Esterházy Móric, a Tisza
Istvánt felváltó miniszterelnök gyakorolta felette a gyámi szerepkört. Az ilyenképpen kialakult
Esterházy-birodalom Veszprém és Zala megyében 49.474 holdnyi földterületet foglalt
magába. Az 1935. évi Gazdacímtár adatai szerint ebből Ugodon 8.000, Devecserben 6.127,
Szücs községben 4.030, Pápán 3.719, Kupon 2.811, a Zala megyei Káptalanfán pedig 4.072
hold tartozott az uradalomhoz. Ezenkívül 19 Veszprém megyei és 3 Zala megyei község
határára terjedt ki a pápai-ugodi-devecseri Esterházy-uradalom. Esterházy Tamás gróf három
főúri kastéllyal rendelkezett. A pápai és a devecseri kastély mellett Budapesten, a Nemzeti
Múzeum mögötti ún. Esterházy-palota - ma a Magyar Rádió egyik épülete - is a tulajdonába
jutott.
Az Esterházy-emlékek közül a második világháború folyamán sok elpusztult, és a múzeumra
bizony elég kevés maradt. Ezek közül érdekes az az 1794-ből fennmaradt leltár, amely a mai
állapotában szobaszámok szerint írja le a kastélyt, felsorolja akkori bútorait, képeit,
vagyontárgyait. Az 1916-ból való leltár is nagyon értékes. A múzeum tulajdonában van még
egy, a 18. század második feléből származó birtokkönyv. Ebben a gróf mérnöke - Maynzcek -
igen nagy pontossággal rajzolta meg az uradalomhoz tartozó falvakat és pusztákat. A
birtokhoz 30 erdészlak tartozott. Az 1916-os leltár adatai szerint Tamás grófnak 7 vendéglője,
2 iskolája, 1 postája volt, és 23 malom fölött rendelkezett.
A pápai-ugodi Esterházy-uradalmat többször vonták zárlat alá. Ilyenkor az illetékes hatóság
zárgondnokot küldött ki, aki átvette az uradalom irányítását. A zárlat, a zárgondnokság
intézménye a nagybirtokot védő intézmény is volt: mintegy kiegészítette a nagybirtok
konzerválását célzó hitbizományi jogszabályok körét. Az 1867-es kiegyezést követően
mindjárt az 1869. április 7-i, a hitbizományi ügyekben követendő eljárás szabályozása
tárgyában kiadott igazságügyminiszteri rendelet jogi alapot teremtett a hitbizomány ingatlan
és ingó vagyonának bírósági védelmére. A rendelet mindenekelőtt szabályozta a hitbizományi
kérelmek beadásának feltételeit, majd kimondotta, hogy a birtok állagának megőrzéséről,
védelméről a hitbizományi gondnok, illetve a kijelölt bíróság gondoskodik. A rendelet 18.
paragrafusa szerint: A hitbizományt ellenőrző-védő hatóság szerepköréből tehát szinte
automatikusan következhetett a zárlat elrendelése, illetve a zárgondnok kiküldése. Az 1881.
60. tc. a zárlatot törvény útján szabályozta. Felsorolta azokat az eseteket, amelyekben a
zárlatnak helye van. (Megjegyezzük azonban, hogy a magyar polgári jogban a zárlat, illetve a
zárgondnokság nem korlátozódott a hitbizomány körére.) A zárlat ideje alatt a felügyeleti
236