Tanulmányok Pápa város történetéből

1908), Borsos István (1909-1918), Tóth Lajos (1923-1945) nevét. A nyomdát az 1890-es évek
elején korszerűsítették, amikor egy amerikai gyorssajtót is vásároltak. 10-12-en dolgoztak itt,
több szedősegéddel együtt. Működött még a városban Nobel Ármin nyomdája (1879-1915).
Negyven évig állt fenn a Goldberg nyomda és írószer-kereskedés (1880-1920). Stern Ernő
nyomdája pedig 1899-től 1938-ig működött.
1881 végén nyitották meg a Voyta Adolf építész tervei szerint elkészült városi színházat a
Széchenyi téri sétány közepén. A magyar nyelv és művészet csarnokának tekintették. A
színházban rendszeresen tartottak színielőadásokat a helyi öntevékeny művészeti csoportok,
de gyakran más városbéli, sőt fővárosi társulatok is. Nagy eseménynek számított, amikor 1888
májusában Blaha Lujza is fellépett a Városi Színház színpadán.
A századfordulón már több síkon jelentkeztek a dualista rendszer válságjelei. Így az egymást
érő kormányválságok, a megélénkülő munkásmozgalom, az agrárszocialista szervezkedések
területén egyaránt. Ezeket azonban Pápán alig-alig érzékelték. Hiszen az agrárszocialista
mozgalmak kezdetben a Viharsarokra korlátozódtak, majd a 19. század végén a Nyírségre is
kiterjedtek, a Dunántúlon azonban nem éreztették hatásukat. Pápán - amint láttuk - a modern
gyáripar még nem bontakozott ki akkor, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890.
december 7-én és 8-án a korabeli szocializmus célkitűzéseivel zászlót bontott. Ilyen módon az
a nagyipari munkásság, amely az új munkáspárt terephelyeinek számíthatott, Pápán még nem
létezett. A vasutas társadalom pedig - miként tudjuk - rendkívül tagolt volt, s szervezkedését
az államhatalom nem is nézte jó szemmel.
A kiegyezési rendszer válságjelei ezért csak a századforduló után éreztették hatásukat, amikor
már a Dohánygyárban és a Perutz-gyárban is megindult a termelés, s a munkások között
érezhetővé vált a szociáldemokrata vagy más szociális eszmék hatása. Az egyik teológiai
tanár, Csizmadia Lajos tárgyszerűen és figyelemreméltóan reagált a terjedő szocialistademokratikus
eszmékre. A Pápai Hírlap 1906. február 17-i számában írta: „A szocializmusnak
nevezett mozgalom a mi hazánkba is behatolt s foglalkoztatja az elméket, forrongásba hozza a
kedélyeket. Ezrekre megy nálunk is azoknak a száma, akiket ez a mozgalom forgatagával
magával ragadott. A párthívek immár tömör hadsereggé szervezkedtek, időnként halljuk
felharsanni harci riadójukat. S mi tagadás benne, a szocialista tábor már-már hatalommá növi
ki magát nálunk is. Fent és alant kezdjük már belátni, hogy a hozzánk Nyugat-Európából
átcsapott társadalmi mozgalom hullámverését csak úgy könnyedén, a csendőr szuronyokkal
elcsitítani nem lehet. Valamint azt is kezdjük belátni, hogy a szociális kérdések elsőrendű
fontossággal bírnak.”
Az 1890-es években az iparban dolgozók fő törekvése ismét az osztrák iparcikkek
versenyének letörése védővámok által, de újra felmerült az önálló vámterület megalkotásának
igénye is. A Pápai Közlöny 1896. január 12-i száma írta: „Az utóbb lefolyt 3 évtized alatt a
magyar kisipart fenyegető veszély folyton szélesbedő tért nyert és ennek közvetlen oka a
monarchia másik felével közös vámszövetség immár oly tényezővé vált, amely Magyarország
közgazdasági életének alakulására általánosságban félre nem ismerhető pusztító hatással van,
különösen pedig a hazai ipar tönkretételének útját egyengetni segíti, egyforma igaként
nehezedik az összes iparosokra, gátolja és elfolytja a belföldi ipar haladását.” Éreztette hatását
a Szabadelvű Párt válsága, bomlása, majd 1905. januári bukása is a parlamenti képviselőválasztásokon.
A város ekkor ellenzéki jelöltet választott országgyűlési képviselőnek, Bánffy
Dezső bárót, a Szabadelvű Pártból kiszakadt új párt vezetőjét, az egykori miniszterelnököt.
Bánffy a függetlenségi Lakos Bélával szemben ugyanis 581 szavazatot kapott, míg Lakos Béla
gimnáziumi tanárra 301-en voksoltak. Bánffy azonban rövidesen lemondott mandátumáról,
mert Szegeden is győzött s inkább ezt tartotta meg. Az új választáson azután a függetlenségi
263