Tanulmányok Pápa város történetéből

ilyenekből külön is számon tartottak nyolcat (5 horthysta tisztet és 3 nyugatost). 243 Kimondva
azt a lesújtó véleményt is, hogy egyesek „a felszabadulás után csak az egyéni érdekek szem
előtt tartásával igyekeztek a KP felé”. Feltehetően ezért és a „munkásbefolyás” gyengüléséért,
valamint a „káderutánpótlás” nevelésének elmulasztásáért váltották fel 1954 tavaszán egy nála
keményebb figurával az MDP nem sokkal korábban megválasztott városi titkárát. 244 De
figyelték a tsz-ből való kilépéseket, sőt még az olyan kiküszöbölendő jelenségeket is, mint az
egykori „béresvilág” emlegetését. 245 Hogy azonban ennek emlegetése mégsem lehetett
alaptalan, azt az is mutatja, hogy 1954-ben ismét „többen kilépési szándékkal vannak”, köztük
az elnök is. 246 A város vezetőinek az új kormányprogramhoz való elégtelen igazodása
mutatkozott meg a kisipari és kiskereskedői engedélyek kiadásának szűkmarkúságában is. Bár
a visszautasításoknál azt hozták fel indokként, hogy azokat „a helyi szükséglet nem kívánja”,
ám valójában inkább a verseny kiküszöböléséről, azaz arról volt szó, „hogy az semmi esetben
se gyengítse a meglévő KTSZ-ek, vállalatok működését”. 247 Más kérdés persze, hogy valóban
voltak olyan kiskereskedők és árusok, akik helyiség hiányában nem tudtak volna mit kezdeni
az új lehetőséggel, s hogy feltűntek azok is, akik „visszaéltek kereskedői működésükkel.” 248
Bár központi előírásra történt a „kölcsönjegyzés” is, ebben sem hiányzott azonban a helyileg
hozzáadott, de olykor a lakosság által kivédett „nyomás”. A Pápai Textilgyárban pl. le kellett
állítani a jegyzést, vagy a parasztok körében tudomásul kellett venni azokat a visszautasító
magyarázatokat, amelyek szerint ők teljesítették ezt már akkor „amikor odaadták a
fejadagjukat, vagy amikor a tejet 70 fillérért beadják”. 249 1954 őszétől pedig már arról is lehet
olvasni a városi tanácsi beszámolókban, hogy mert többen is úgy tartották, miszerint „hadi
célra” használják fel a jegyzés eredményeit, „igen sok helyen durván, gorombán fogadták” a
jegyeztetőket. 250 Jellemző egyébként az is, amiként a jegyzés során elmondták, hogy „van
Pápa városnak egy képviselője, de nem ismerik”. Nemkülönben a megújulás, az építkezés
(közintézményektől is 50 lakás felszabadítása!) ígéreteitől sem mentes agitáció ellenére a
lakosság egy részének nemcsak passzivitása, de ellenzékisége is kitűnt, amikor az 1954. őszi
tanácstagi választásokon 550 ellenszavazatot számoltak össze. Az sem érdektelen, ahogyan
erre az MDP városi titkára reagált. „Volt pár személy - írta -, aki megtagadta a szavazást, de
ezekkel majd alkalomadtán számolni fogunk.” 251
Ilyen feltételek között nem véletlen, ha még azok a halvány kísérletek is, amelyek a helyzet
megváltoztatására és főleg a változás tartósítására irányultak, többnyire akadályba ütköztek és
kudarcba fulladtak. Ilyen kísérlet volt a város rövid és hosszú távú (1953-1959-1970)
fejlesztési tervének elkészítése és augusztus 29-én a városi, majd október 16-án a járási tanács
végrehajtó bizottsága általi elfogadása. 252 Mindez, ha központi minta vagy előírás alapján
készült is, tulajdonképpen annak a tradíciónak a továbbélési folyamatába illeszkedett be,
amely a városra is kiható valamennyi ígéretes történelmi fordulón (pl. 1945/46-ban is)
jelentkezett, legföljebb azzal a különbséggel, hogy pl. az 1945. évi Sulyok-féle tervhez képest
nem kívánt Pápa, egykori megyei város nagyságrendhelyén változtatni.
Az 1953-ban Pápa Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Építési és Közlekedési Osztálya
(Hargitai Zoltán ov.) által készített fejlesztési terv a korábbiakhoz képest azzal a sajátossággal
rendelkezett, hogy gondosan (igaz, egyben terjedelmesen is) rögzítette az adott állapotokat.
Láthatóan mindezt indoklásképpen tette annak elfogadtatására, hogy Pápa „város jellegű
szerepének továbbfejlesztésére” és ezen belül a „meglévő könnyűipari üzemek fejlesztésére”,
újak „telepítésére” és további „kulturális intézmények létesítésére” van szükség. E kettő: a
könnyűipari és a kulturális létesítmények szerepének megalapozott előtérbe helyezése mellett
a terv természetesen nem feledkezett meg az olyan ágazatokról, mint a „mezőgazdaság... /a/
kereskedelmi hálózat fejlesztése és tökéletesítése, a várospiac helyzetének megoldása”, mely
utóbbiak szintén Pápa központi funkcióját erősítették volna a város vonzási körzetéhez
301