Tanulmányok Pápa város történetéből

évekét. Magyarázatul azonban hozzá kell tenni, tulajdonosai azt tervezték, hogy ha a várostól
10 kat. hold házhelyet kapnak, azon 50 munkáslakást építenek. 69 A munkanélküliség
hátterében, részben az építőiparban is alapvetően az anyag- és nyersanyaghiány, valamint az
árakhoz képest rendkívül alacsony munkabér-színvonal állott. Ez aztán egyként rosszul hatott
mind a munkafegyelemre, mind a munkahely megbecsülésére. „Az üzemekben a fegyelem
meglazult az alacsony bérek következtében, és két üzemben leálltak a munkák - olvasható az
egyik jelentésből 1946 áprilisában - a lopás már egész nagyméretű..., szinte legalizálták..., újra
összhangba kell hozni a béreket az árakkal.” Hozzátette azonban azt is, hogy „viszont
lehetetlen, ha megengedik azt, amit pl. a Perutz és a többi textilgyári munkás a fizetésen felül
kap (6 m flanellt)”. 70
Aligha véletlen tehát, hogy Pápa 1946. március 7-én három és félezer munkás demonstrációjától
volt hangos. 71 Feltehetően ennek, valamint a tüntetésen előfordult jobboldali
kilengéseknek is része volt a rendőrkapitány másnapi leváltásban. Természetesen voltak munkáselbocsátások
is, többnyire anyaghiány miatt vagy annak címén, mint pl. a Dohánygyárból
1946 októberében. 72 Nagyobb biztonsággal csak a fonó-szövő üzemek tudták magukat felszínen
tartani és a dolgozóknak munkát adni, részben azért, mert ezeket szovjet nyersanyaggal
látták el. Igaz viszont, hogy produktumaik sem a hazai piacokra, hanem a hadsereg részére
vagy jóvátételre készültek.
A közmunka-kötelezettség kiterjesztése viszont, bár többségben pénzben váltották meg azt, ha
jövedelmet alig, de elfoglaltságot mindenképpen hozott. A város területét elhagyó magyar
katonák (1. hadosztály) által kiürített házak tatarozása, az Esterházy-féle téglagyár beindítása
és az építőszövetkezet létrehozása, a Bakonyér rendezése, a vásártér kiépítése, a lakásépítés
megkezdése, a szovjet egységek „eltávozásával megüresedett magán- és középületek helyreállítási
munkálatai” is enyhítettek valamelyest a munkahelyhiányon. 73 A munkanélküliek
száma, főleg az építőmunkásoké azonban még így is jelentős maradt.
Ilyen körülmények között a különböző pártok politizálását is (hacsak éppen a felülről elrendelt
tisztogatások, veszélyelhárítások, rosszabb esetben a helyi pozíciókon való osztozkodás el
nem térítette őket ettől), a földjuttatástól kezdve, a közellátáson át, egészen a munkanélküliség
enyhítéséig alapvetően a helyi szociális és részben közbiztonsági problémákkal való
foglalkozás határolta be. Ugyanígy a sorra megalakuló társadalmi szervek tevékenysége vagy
szerepeltetése is elsősorban ezekre volt figyelemmel. Természetesen nem volt mindegy, hogy
miként és milyen eredménnyel, mert hiszen közben az 1947. évi újabb választások is
versenyre hívták őket. Bár a munkáspártok az 1945. őszi választásokon alapjában nem
vitatták, legföljebb csak helytelenül magyarázták és természetesen akadályozni próbálták
Sulyok Dezső esélyeit (egyrészről: helyi tekintély, másrészről: képzetlen szavazók ingyen
mozijeggyel való elcsábítása a Kisgazdapárt választási gyűléséről), mégis a küzdelem
valójában csak ideiglenesen dőlt el. Maga Sulyok is úgy nyilatkozott a helyi kisgazda lap
választásokat követő számának „Üdvözlet az ellenfélnek” c. vezércikkében, „hogy mi magunk
az ún. munkáspártok segítsége nélkül nem oldhatjuk meg az utunkba torlódó nagy
nehézségeket. Segítsenek nekünk, akik tegnap még szembeálltak velünk.” 74
Ám a polarizáció még inkább elkerülhetetlen lett, mint országosan, lévén hogy itt az MKP a
szavazatoknak több mint 13 %-át, az SZDP pedig közel 25 %-át (összesen 38 %) kapta 1945-
ben. Mindemellett a város polgármestere Sulyok után nem kisgazda, hanem kommunista
helyettese: Kerekes János lett. Tehát abban a politikai küzdelemben, amelyben Sulyok
távoztával, de országosan is csökkenésnek indult a Kisgazdapárt ereje és befolyása, Pápán az
MKP esélyei nőttek meg. Ebben nagy szerepet játszottak a kezdeti gyengeségei egy részének
(korrupt vezetés, a keményebb „proletárdiktatúrás” vonalat követelő kalandorok) visszaszo-
284