Tanulmányok Pápa város történetéből

tízes malomból sabbathale 76 cím alatt kapott vámgabonának, mely Csáky László idejében
tagadtatott meg. Kéri utoljára az eklézsia a méltóságos commissárius urakat, hogy az iskola
felépítése végett kellő időben a tekintetes és méltóságos fejedelemnél lépéseket tegyenek. 77
A remény azonban, hogy az 1660 előtti állapotokat visszaállíthatják, nem valósult meg.
Különösen nem a Dunántúlon. Maga Rákóczi sem ígért lényeges változást. Érsekújvárott kelt
1707. június 19-i levelében csupán általánosságokat mond. Biztosítja a dunántúli evangélikus
rendeket, hogy a már kinevezett vallásügyi commissáriusok mindent el fognak követni, hogy a
vallási differenciák kiegyenlíttetvén, mindenkinek a lelkiismerete megnyugodjék. 78
Így a pápai kálvinisták számára sem maradt más lehetőség, minthogy városukban igyekezzenek
egyházuk helyzetét javítani, kihasználva a pillanatnyi kedvező helyzetet. 1709-től
helyreállítják templomukat, amelyet 1660 után a régi elvett helyett építettek, a pár éve emelt
toronyba harangokat is szereztek. Rendbehozták a parókiákat, s 1710-ben felépítették az
iskolát is. Mindezt nemcsak az egyház rendszeres jövedelmei tették lehetővé, hanem azok az
adományok is, amelyeket ezekben az években kapott. 1709-ben Tholdi Pál, pápai származású
debreceni jegyző 100 rénes forintot hagyományoz a pápai eklézsiának. Győri Szabó Péter
postamester végrendeletében (Pápa, 1709. február 21.) a pápai református egyházra hagyja a
Hosszú utcában lévő házát 79 s 800 forintot, Gyimóthi István első prédikátornak kocsit és két
lovat, Lepsényi Gyergely második prédikátornak egy kocsislovat, a tanítónak, Szepsi
Mátyásnak 25 forintot, az öreg diákoknak pedig 10 tallért rendel halála után kiadatni. 80 1710-
ben Peszi János megyei főbíró felesége, Pacsay Zsuzsánna 100 forintot hagyott az egyházra. 81
Voltak persze a protestánsok részéről is türelmetlen, önkényes akciók, katolikus papok
elűzése, felverése, még embervér is folyt. Széchenyi Pál, kalocsai érsek, békebiztos Sümegről
figyelmezteti is Károlyi Sándort: „Azomban azt is akarám Kegyelmednek tuttára adnom, hogy
ha az kálvinistaság ezen a földön nem compescáltatik (zaboláztatik), az kik máris ante tempus
templomokat visszafoglalnak, papokat kiűznek, vagdalnak, vernek; ezennel nagy lárma s
veszedelem leszen belőle, az pápistaság ezt nemszenvedi, abstraháltatnak az haza szabatcsága
keresésétül s egymásra támadván, ütik s vágják egymást, melyet meghallván az ellenség, örült.
Semmi dolgunkban elő nem megyünk, ezt mind egy-két ember cselegszi ezen a földön. Pápai
Csernel János-e, vagy István, s ugyanott lakozó Bogács Ferenc, az ki mind aféle notorius
sodomiták. Azt az Csernelt magához köllene Kegyelmednek citálni s tartaná ott, ne tenne itt
tumultust, azonnal az többi csendesednének, Pápán is vissza akarják venni az templomot, ki
miat nagy lárma lészen.” 82
A zirci apátság épületeit is pápai és veszprémi kálvinista katonák dúlták fel 1704-ben. 83
A felkelés vezetői természetesen tiltották ezeket az önkényeskedéseket, nem gördítettek
akadályt a katolikus egyház szervezeti működésébe. Pápán is mindvégig megmaradtak a
pálosok, iskolájuk is működött. „Tisztelendő Páter Bolla, pápai paulinus conventbéli prior
uram, bizonyos dolgainak végben vitelére bocsátatott Győrben, úgy, hogy onnand ki is
jöhessen.” 84 Egy másik paulinus Pécsre mehetett. 85 Ugyanaz a páter Bolla (Bella) „Remete-
Szent-Pál szerzetebéli pápai convent vicáriussának” „passualis assistentia mellett”, generális
congregációra való menetele Pozsonyon át Talba megengedtetett. 86
A pápai kálvinistákra azonban a szatmári béke után még kemény évtizedek vártak vallásgyakorlatuk,
iskolájuk, egyházuk védelmében.
134