Tanulmányok Pápa város történetéből

kosainak névsora 29 , annak jeleként, hogy Pápa vidéke ekkortájt már a töröknek is adózó, ún.
hódoltsági peremvidéki zónához tartozott.) 30
Pápa a török kor másfél századában mindössze egyszer került török kézre: az ún. „tizenötéves
háború” (1591-1606) idején, meglehetősen dicstelen módon. Szinán nagyvezír második
dunántúli hadjárata Győrt vette célba, amelyet 1594. július 15-én kezdtek el ostromolni és
szeptember 29-én vettek be a török hadak. Bár a magyarországi hadszíntéren ritkán fordult
elő, hogy a tatárok önállóan várat foglaltak volna, Pápát ők kerítették török kézre valamikor
szeptember 29. és október 3. között. Ez utóbbi napon jelentette Isztambulba az itt harcoló tatár
segédcsapatok parancsnoka, Gázi Giráj kán, hogy Győr elestének hírére megadásra felszólító
levelet küldött Pápa védőinek, akik erre az éj leple alatt elmenekültek, s így a várat harc nélkül
vehette birtokába. Maga a kán ugyan október közepén átadta a térség felügyeletét Haszán
ruméliai beglerbégnek, mintegy 1000 tatár itt maradt télre, akik közül a budai pasa
„hivatalosan” is várszolgálatba vett néhányat. 31 (A lakosság nyilván elmenekült a török hadak
elől, azt azonban, hogy hová - egyetlen esetet leszámítva 32 -, egyelőre nem sikerült kiderítenünk.)
Mátyás főherceg 1594. december 23-án idézte meg (januárra) mindazon kapitányokat,
alkapitányokat és más rendű-rangú magyar katonákat, akik Győr, Szentmárton és Tata várak
elhamarkodott föladásánál jelen voltak, illetve akik Pápát, Devecsert, Nagyvázsonyt és
Tihanyt védtelenül hagyták. 33
A környék megszervezésének feladatát az addigi szegedi bég, Idriz kapta, 34 aki magyar nyelvű
leveleiben „főpasaként”, Pápa és Koppány „helytartójaként” mutatkozott be Batthyány Ferenc
főkapitánynak, 35 s aki legalább 1596 januárjáig állt a népes pápai török-tatár helyőrség élén. 36
Őt egy Szemender nevű pasa követte egészen a visszavételig. 37
A török pápai „bentlakása” nem egészen három esztendeig tartott. Mivel a Bécs előterét
védelmező Győrt a Hadi Tanács nem hagyhatta ellenséges kézen, sort kellett kerítenie Pápa
visszafoglalására is. Ez a kor egyik legnagyobb politikusának, Illésházy Istvánnak, a későbbi
nádornak tömör összefoglalása szerint így ment végbe: (1597) „Augusztusban elérkezének
Pozsony tájára az őfelsége hadának egy része, az olaszok, bolonok [vallonok] és az német
gyalogok is, kik valának 14 ezeren. Itt három hétnél tovább várák egymást, annak után egybengyölvén,
Pápa alá menének, azt megszállák. Az Pápa nagy hely, és 7 vagy 800 török volt
benne; csak ötödnappal azután megvevék az várasát. 38 Az várat is másnap, 20. Aug. hitre
magadák, de nem tarták meg nekik az hitet, mert az bolonok, olaszok beesének az várban,
még jószerével az török sem takarodott volt ki belőle, ott benn azonban az port felgyújták, és
3 vagy 400-at ölt meg bennek a por. Ezen való búsulásokban az bolonok, olaszok rajtok az
törökökön, elragadozák őket és levágának majd 300 bennek; elevent másfél százat hozának
vissza bennek, az pasával együtt. Ezeket azután békével bocsáták.” (A mintegy 33000 fős
magyar, német, francia, vallon és itáliai sereget maga a Hadi Tanács elnöke, Miksa főherceg
irányította.) 39
A belé vetett idegen katonaság 1600-ban kis híján újfent török kézbe ejtette Pápát. Ismét
Illésházy Istvánt idézzük: „Pápa városában kapitány Maróthy Mihály vala, noha örökös ura,
Török István vitéz ember vala, sokat könyörgött vala, hogy neki adnák az kapitányságot
benne, de nem adák, 40 hanem másfél ezer francúzt és bolont vetének belé; ezek az
fizetetlenség miá az városiakat és az körül való falukot mind pusztíták. 41
Fizetéseket hogy mind megfizessék és elbocsássák őket, ezt hogy nem mívelék, a budai
basával közlék dolgokat, az budai basa megégéré nekik minden fizetéseket, csak Pápát adják
neki. És egyolykor megfogák Maróthyt - és az több szolgáló népet is, ki benne volt és ötszázat
városi népet és szolgáló népet is, aprót, öreget Budára vivének és ott eladák, kótyára vetvén
őket; 42 Maróthyt több fő embereivel Pápán tartották fogva. 43
80