Tanulmányok Pápa város történetéből

adikális fajtaváltás. Az angol eredetű Jorkshire (Jork), a fehér hússertés került előtérbe.
Szaporább a mangalicánál, gyorsabban fejlődik, de egyúttal igényesebb is.
Az első világháború a századfordulón megélénkülő gazdasági pezsgést megállította, a
prosperitás stagnálásba, majd jókora visszaesésbe torkollt. Megszűntek a nyugat-európai
országokkal a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok, s ennek káros hatásai nyomban jelentkeztek,
majd kirívóakká váltak. A termelésre természetesen mind az iparban, mind a mezőgazdaságban
és a kereskedelemben károsan hatott a legenergikusabb férfi lakosság hadbahívása,
a belső piac beszűkülése, a háborús károkkal, majd katasztrófákkal járó elkerülhetetlen
tragikus krízis-viszonyok, az áruhiány, az infláció, a termékcsere akadozása, majd csődje. A
Pápai Hírlap 1915. május 1-jei száma írta: „Szomorúan kell megvallanunk, hogy a háború
terjedelméről, különösen pedig annak vérességéről, emberpusztító borzalmairól alkotott
fogalmaink messze mögötte maradtak a valóságnak. Senki sem képzelte ily véresnek, ily
vadnak a háborút... Képzeletünk határidőket szabott a háború tartamának, eleinte heteket,
utóbb már hónapokat tűztünk ki s hányan voltak, akik lehetetlennek tartották, hogy a háború a
télbe is belemehessen s ma már rettegve gondolunk arra, vajon nem kell-e újból hósapkákat és
egyéb téli holmikat készítenünk katonáink számára.” 1918-19-ben a Perutz gyárban
átmenetileg szünetelt a termelés. A szénkészlet is fogytán volt, s ennek következtében a
villanytelep akadozva termelt csak áramot. Ezért bevezették és több éven át korlátozták a
villanyszolgáltatást.
A Perutz-gyár 1920-ban újra kezdte működését, s 1927-re érte el a háború előtti termelésének
volumenét. A munkáslétszám ekkor megközelítette az 500-at. A város polgármestere,
Tenzlinger József ekkor újabb szerződést kötött a Perutz Testvérek szövőgyáros céggel.
Ennek értelmében a város másfél kat. hold belterületi telket és a Kisfaludy utcai vámházat
adta át évi 80 pengőért a Perutz-cég számára. Továbbá kedvezményes víz-, villanyszolgáltatást,
adóengedményeket ígért. A cég ugyanakkor vállalta, hogy kétmillió pengő beruházási
költséggel 18.500, majd fokozatosan 33.000 orsóra fejleszti pamutfonodáját, ahol 200-300
munkást foglalkoztat. Ideiglenesen a vámházban laknak, de közben a gyár segítségével
megkezdik számukra új munkásházak építését. A szerződést Veszprém megye törvényhatósági
bizottsága 1928. március 12-én elfogadta. A pamutszövő- és kikészítő gyár így új
gyárépületekkel, pamutfonóval bővült. A cég azután ingatlanainak, épületeinek egy részét
1936 végén a Pápai Pamutfonó Rt.-nek nem természetbeni betét-aport gyanánt adta át, köztük
a pamutfonó és a cérnagyár gépeit, berendezéseit is. A cégbíróság - a budapesti kir.
törvényszék - ezt 1936. december 18-án jegyezte be. Az ezer részvény közül azonban 994-et
megtartott magának. Egy részvény értéke 1.000 aranypengőt jelentett.
A Pápai Pamutfonógyár Rt. igazgatósági tagjait a részvényesek közfelkiáltással választották
meg; Perutz Richárdot, Alfrédet, Félixet, Leót és Wiener Oszkárt. 1939-ben pedig új cég
alakult Pápai Textilgyár néven. Csehszlovákia feldarabolása után Perutz Félix Pápán tartózkodott.
Erről, valamint a városban végzett jótékonysági tetteiről Hamuth János polgármester
1939. november 17-én bizonyítványt állított ki. 1938-ban 700-an, majd 1940-ben 1.200-an,
1944-ben pedig már 1.331-en dolgoztak a gyárban.
Az 1930-as években részben a szociális törvényhozás eredményeként bevezették a heti 48 órai
munkaidőt, munkáslakás-építő akciók is kezdődtek. A gyár 1928-ban napközi gyerekotthont
alapított, a nők részére főző- és varrótanfolyamokat szervezett, művelődési ház épült,
fellendült a kulturális és a sporttevékenység. A gyár termékei között pamut- és textiláruk, sőt
divatcikkek is fellelhetők. Számottevővé vált a minőségi fonal, műrost és más műszálak,
például a műselyem exportja.
238