Tanulmányok Pápa város történetéből

Hudi József
Pápa város önkormányzatai a 18. században
(1730-1795)
A várostörténet mint önálló kutatási terület csak a 19. században jelent meg a magyar
történetírásban. A 18. században kialakult tudományos igényű történetkutatás ugyanis - a
történeti források rendszeres feltárásával, kritikai feldolgozásával és közzétételével - csak a
19. század elejére halmozott fel annyi ismeretet, hogy megkezdődhetett az összefoglaló
nemzettörténetek mellett az egyháztörténetek, vármegyei és városi monográfiák, biográfiák
összeállítása. 1 Az ekkoriban napvilágot látott várostörténetek többnyire nem egységes szempontok
szerint készült feldolgozások. Olyan krónikák, melyekben a családtörténet keveredik a
személyes megfigyelésekkel, a naplójegyzet a visszaemlékezésekkel. 2 Veszprém megyében is
hasonló a helyzet: a 18. század utolsó harmadától kezdve megjelent egyháztörténeti művek
voltaképpen életrajzgyűjtemények. Az ezeket meghaladó, Beke Kristóf által a 19. század
közepén írt püspökségtörténet sosem jelent meg nyomtatásban. 3 A világiak közül Cseresnyés
Sándor megyei főorvosnak - pápai lakosnak - a Somlóról és vidékéről készült könyve
alapjában véve a klasszikus honismereti munkák közé tartozik. A történeti, hadtörténeti és
földrajzi leírás ötvöződik benne a helytörténeti események kronologikus bemutatásával. A
hasznos időtöltésre összeállított művet irodalmi melléklet teszi olvasmányosabbá. 4
Pápán a védekezőállásba kényszerített református egyház hosszú évtizedeken át összegyűjtött
forrásanyagát először Tóth Ferenc dolgozta fel a kor átlagos helytörténetírását meghaladó
szinten. 5 Gyurikovits György, a közismerten nagy könyvbarát és kéziratgyűjtő, özv. Esterházy
Kazimirné mezőlaki uradalmának mintaszerű gazdálkodását mutatta be a Tudományos
Gyűjtemény hasábjain. 6
Az egyik lábjegyzetből kiderül, hogy ekkorra már elkészítette Pápa mezőváros „topographiai
Historiáját”, amelynek toldalékául szánta a közölt értekezést. Topográfiai kézirata azonban
sosem látott napvilágot. 7 Megjelent viszont Pápa város nevének eredetéről és „régiségéről”
szóló értekezése, amely a város középkori történetéhez nyújt adalékokat. 8 A reformkorban a
helyi szerzőknek már nem kellett a fővárosi folyóiratokat megkeresniük, ha műveiket ki
akarták nyomtatni. 1838-tól kezdve a pápai főiskolai nyomda a tankönyveken, nyomtatványokon
kívül kis számban történeti műveket is előállított. 9
Az osztrák abszolutizmus sötét éveinek elmúltával feléledt a történetkutatás is, melynek
eredményeit a helyi lapok (Pápai Lapok, Pápai Hírlap, Pápa és Vidéke, a Dunántúli Protestáns
Lap) népszerűsítették. 10
A kiegyezést követő liberális korszak reprezentatív helytörténeti műfaja az egyháztörténeti,
vármegyei és városi monográfia volt. A millenniumra a reformátusok és az evangélikusok is
tervezték az egyháztörténeti összefoglalás megjelentetését - a nagy terv azonban csak késve s
csak részben valósulhatott meg. 11
A megkésettség jellemezte a városmonográfiát is, melynek megírását az 1893-ban alakult
Jókai Kör vezetősége szorgalmazta. A városi tanács csupán a „millenniumi év emlékére” tudta
a kötetet megjelentetni. A tudományos szervezőmunkával, a monográfia szerkesztésével
Kapossy Lucián főiskolai tanárt bízták meg. Kapossy tiszteletre méltó munkát végzett, amikor
- széles társadalmi összefogással - több, mint harminc pápai és Pápához kötődő értelmiségit
bízott meg azzal, hogy a szakterületének megfelelő fejezetet írja meg. A várostörténeti
178