Tanulmányok Pápa város történetéből

terjedhetett el a mondás: „Jólesik a molnárnak, ha más malmában darálhat”. A pápai molnárokat
bort szerető, jókedvű embereknek tartották. Többnyire módos, megbecsült emberek
voltak. 135 A malomhoz tartozó birtokon maguk is termeltek gabonát, rétjeik szénát adtak
gazdag állatállományuknak. Lovat, szarvasmarhát, sertést tartottak, néhol gulyást, kanászt
fogadtak fel hozzájuk. A malomzúgók előtti tavakban töméntelen kacsa és liba úszkált.
Némelyik molnár sertéssel és baromfiakkal is kereskedett. A malomudvarok galambdúcainak
lakóit táplálta az udvaron szétszóródott gabona és a kidobott ocsú. 136
A malmok - különösen a város területén működők: az egykor városszéli, a Szélesvíz
folytatásában levő Kapitán- illetve Csuzi -, a Város-, a Tizes, illetve tüzeiről Tüzes- és
Mester-malom - folytonos zúgásukkal szerves, elválaszthatatlan részei voltak a város életének
hosszú évszázadokon át. 137 A pápaiak a malmok zsilipein lezuhanó vízben nyertek felüdülést
a forró nyári napokon... 138 Mígnem elhalt az a melegvízű folyó, amelynek maga a város is a
keletkezését köszönhette. 139 „A Bakony minden patakja között a Tapolca vizének veszte a
legfájdalmasabb, a legnagyobb bakonyi folyóé” - fakadt ki Tatay Sándor. 140 Pápa szülötte,
Rab Zsuzsa versben búcsúztatta a Tapolca malmait, „földbe dőlt” molnárait. 141 Ma már
„roskatagon, hallgatagon” állnak az egykor oly híres malmok, csak épületeik arányaival
emlékeztetnek dicső múltjukra.
Pápa határárában külön, a 17. század elejétől önálló hegyközségi artikulusokkal szabályozott
életet éltek a szőlőhegyek. A Tapolca folyó és a Jári patak között fekvő Kishegy vagy
Kishanta, mögötte az Öreghegy vagy Nagyhanta alig 182 illetve 164 méterrel emelkednek a
tengerszint fölé, ám közvetlen környezetükből csak 10-30 méterrel magasodnak ki. A közelükben
levő, a Kishegytől keletre eső Törzsökhegy legnagyobb magassága 166 méter, s ez alig
15 méterrel magasabb, mint a környezete. 142 A dombokon - helyi, síksági szemléletet tükröző
szóhasználattal: hegyeken - a gyümölcs- és szőlőtermelő gazdákat működési egységbe vonták
a hegyközségi szervezetek. 1629-ből maradtak fenn a veszprémi káptalan által kiadott hántai
hegyközségi artikulusok. 143 A hegyet négy évvel előtte Ergelics Ferenc veszprémi püspök adta
haszonbérbe a pápai polgároknak. 144 1689. március 26-án kelt Kis-/Új/ Hánta hegyszabályzata,
145 1701-ből származik a -Nagy-/Öreg/-Hánta hegyé. 146 1753. május 5-én dátumozták a
Kis-/Új/-Hánta hegy artikulusait. 147 Kilenc év múlva, 1762-ben az „Agyagliki” hegyét 148 , s két
év múlva összevontan jelent meg Kis- és Nagy-Hánta valamint Törzsökhegy hegyközségi
szabályzata. 149 1738-ban Pápa földesurának jóváhagyásával fogalmazódtak meg Törzsökhegy
és Öreg-Hánta artikulusai. 150 Ezek meghatározták a szőlősgazdák jogait és kötelességeit, a
hegybeli munkák rendjét, köztük a szüret kezdésének idejét is. 151 A szőlőhegyeket gyepű és
árok vette körül. A gazdák a kapukon át közlekedtek. Minden kapunak két része volt: a kocsiés
gyalogkapu. A hegypásztor, a hegy rendjére felügyelő hegyközségi „alkalmazott” hajléka
az egyik kapu közelében állt. A pásztorházban gyakran pálinkafőző kazán is működött. A
hegyközségek lehetőség szerint saját kútjaik vizét használták a szőlőbeli munkák alkalmával.
A hegyekbe fakereszteket állítottak. Az igali öreghegynek századunk elején harangja is
volt. 152
A hegyközségek iratait, pecsétjét a községi ládában őrizte a gazdaközösség által meghatározott
időre választott hegybíró. A Törzsökhegy festett, esztergált lábú, belső fiókos ládája a
város múzeumának gyűjteményét gazdagítja. 153 A céhekhez hasonlóan a hegyközségek is
készítettek ünnepi használatra díszes korsót. Bár nem őrződtek meg, van tudomásunk róluk.
Ma is emlegetik a legfiatalabb hegyközség, az Úrdomb korsóját. A város pályaudvarától
keletre eső területet az emlékezet szerint a gróf adta le adóváltság díjában, és a csizmadia
céhtagok között osztották ki. Innen a domb népi neve, a Csirizhegy. 154 Az itteni szőlőbirto-
368